Petőfi Sándor lírája és epikája 1844-ig

Petőfi Sándor lírája és epikája 1844-ig

Bevezetés:
Petőfi Sándor 1823-ban született Kiskőrösön. Evangélikus iskolában tanult. Hamar kiderül, hogy tehetsége van az íráshoz, s habár 1849-ben tisztázatlan körülmények közt meghalt, mégis a magyar irodalom egyik legismertebb életművét hozta létre.

Költészeti pályaszakaszok:
Petőfi költészetét három szakaszra bonthatjuk aszerint, hogy milyen irányzatokat, stílusokat alkalmaz verseiben. Az első szakasz 1842-44-ig a népiesség jegyében telik. Ezt követi a romantikus individualizmus (1845-46) eszménye és végül a romantikus szabadságeszmény (1847-49).

Népiesség:
Olyan irodalmi irányzat, amely a népi életforma, a néphagyomány ápolására törekszik. Első korszaka a Habsburg ellenállásnak ad hangot, a második a reformkor alakjainak , a harmadik pedig az 1848-as forradalom előkészítésének egyértelmű politikai hangja.

Korai költészet, „zsengék”:
Már fiatal korában világossá vált, hogy Petőfinek van érzéke a költészethez. A zsengék közé tartoznak azok a versek, írások és levelek, melyek az első pályaszakasza (1842-44) előtt keletkeztek. Ezen műveire a korabeli közlíra hat, például a Kölcsey Ferenc által képviselt érzelmes-németes vonal (A hűtlenhez 1838). Gyakran csak sejteti költeményeinek témáját vagy ezzel ellentétben, valamilyen eseményre, alkalomra készülnek a művek. Korai versei eleinte közhelyes témájúak, azonban a katonáskodás (1839-41) változást hoz a költő életébe és kezdi megtalálni saját hangját (Bucsú; Honvágy 1840). Az 1841-42-es időszakra pedig már a halálvágy megjelenése is jellemző lesz költeményeire, ezt szimbolizálja költészetében a csermely, patak és folyó (A Dráván).

Változás, első pályaszakasz:
Az igazi változást és sikert mégis csak 1842-ben érte el első publikált művével A borozóval, amely az Athenaeum folyóiratban jelent meg Bajza József közreműködésével. Ekkor még nem vált híressé a Petőfi név, de dalai már jóval személyesebbek lettek. Neve a második publikált költeménye után vált közismertté. Hazámban című versét szintén az 1842-es évben adták ki.

Dal, helyzetdal, zsánerkép:
A dal erős zeneiségű, személyes hangvételű lírai műfaj. Alapvető és egynemű érzelmek megszólaltatója (saját szerepből szólal meg a lírai én). A helyzetdalban ezzel ellentétben a költő egy másik személy helyébe képzeli magát és az elképzelt helyzetéből szólal meg. A zsánerkép vagy életkép az udvari, polgári, paraszti vagy a szegény emberek köznapi életének eseményeit mutatja be. A mindennapi élet egy-egy jellemző jelenetét vagy alakját ábrázoló kisebb terjedelmű verses vagy prózai mű.

Népdalok:
Petőfi leginkább a népies stílust alkalmazta költészetében. Kedvelt műfaja a dal lett. Gyakran írt bormámoros helyzetű, vad, betyárokról, törvényen kívüliekről. Emellett verseiben olyan férfiak/nők is szerepelnek, akiket megcsaltak, rászedtek, „tutyi-mutyik” (Furcsa történet 1842).

Szerelmi líra:
Szerelmi lírája 1844-től válik érdekessé. Az 1844 októberében megjelent Versek II. című verseskötetében a Szerelem gyötrelme ciklusban három típus figyelhető meg:

1.      Derűs, szűzies, tiszta évődés a szerelem gondolatával pl.: Nagy Zsuzsihoz írt versek

2.      Népdalszerű költemények, melyekben nincs konkrét szerelmi élmény

3.      Szertelen, nyugtalanító, bizonytalan, reménytelen, emésztő vágy és diszharmónia

Szerelmi lírája egyszerre konvencionális és személyes, játékos, intim és vallomásos jellegű (L…né 1843; Elmondanám 1844).

Alföld és családversek:
Ezekben a költeményekben a családi kör témája kerül középpontba. Többnyire leíró jellegűek ezek a versek. Sokszor szerepel a gyermek, a testvér, a férj valamint az apa a művekben (Egy estém otthon; Füstbe ment terv).
Az Alföld a szerelemmel, a szülőfölddel és az otthon érzésével áll szoros kapcsolatban. Az, hogy verseinek központjában a puszta áll a romantika egyik jellemvonása. Tájköltészetében személyes hangnemben szólal meg a lírai én. Egyes tájegységeket a hazakép alappilléreinek tekinti (A Tisza; Kiskunság). Humanizálja, azaz emberközelbe hozza a tájat.

Politikai költemények, ars poetica:
Habár költészetének első szakaszában nem sok politikai jellegű verset írt, mégis fontos megemlítenünk ezen verseit, hiszen megjelenik bennük a liberalizmus eszménye (Miért nem születtem ezer év előtt?), valamint a király alakja (János vitéz; V. Ferdinándhoz).
Ars poeticái (költői hitvallását, programját megfogalmazó versei) kezdetlegesek, nincs bennük konkrét kitörési vágy. Az első, a kiválás ösztönét tükröző költeménye az 1844-es A természet vadvirága, melyben szinte támadó hangot üt meg az őt kritikával illetőkkel szemben.

Epika:
Petőfi nem csak a lírában érezte otthon magát, verses epika , eposz írására is tett kísérletet. Két ilyen műve a János vitéz és A helység kalapácsa. A János vitéz meseszerű, falusi história, mely Kukorica Jancsi felemelkedését mondja el. A realitás és irrealitás egysége, valamint a nemzeti színezet érvényesül benne. A János vitéz egy fejletlenebb alapról messzebbre mutató igazságot hirdet. Naiv hangvételű, népmesei elemek, szimbólumok tarkítják. A helység kalapácsának párverse. Mindkét mű falusi környezetben játszódik. Habár A helység kalapácsa a kulcs a János vitéz megértéséhez, önmagában is helytálló mű.
A helység kalapácsa összefoglalja mindazt az újítást, melyet Petőfi hozott az irodalomba, valamint egyúttal szakít a múlttal is. Egyszerre stílus és szerkezeti paródia egyben.

Befejezés:
Petőfi korai illetve első költészeti korszakának versei habár hasonlóak, mégis a későbbi költészetével ellentétesnek értelmezhető. Életműve ugyanis sokszínű és korszakonként változó. Margócsy István szavaival élve „Petőfi jóformán sportot űzött abból, hogy évente kicserélte az imágóját”. Dalköltőként indul és mégis olyan magasságokig jut költészetével, mint a Felhők ciklus, a Cipruslombok vagy éppen az Apostol című műve. Költészetében megjelenő személyiségek, viselkedési formák alapján tehát nem csak a költeményeket nehéz egy helyre besorolni, hanem magát a költőt is.