A pragmatikai ismeretek
alkalmazása mindennapi szövegek megértésében és alkotásában
Pragmatika
A pragmatika a kifejezések használatával foglalkozó – a szűk értelemben vett nyelvtan részének nem tekinthető – tudományág; vizsgálatának tárgya a megnyilatkozások jelentéseiből és alakjaiból meg nem jósolható használati szabályok. A pragmatika bámely nyelvi szinttel foglalkozhat, a nyelvi választások mögötti motivációt és az azzal járó hatásokat vizsgálja.
Pragmatikai ismereteink akkor hasznosíthatók, ha a grammatikai tényezők alapján nem lehet egyértelműen meghatározni a jelentést. Ilyenkor a mentális, fizikai, szociális kontextus lehet segítségünkre (pl. Az apa felolvasott a fiának. Nagyon izgatott volt). További ismeretek nélkül nem határozható meg, hogy kire vonatkozik a második mondat tartalma.
A pragmatika a kifejezések használatával foglalkozó – a szűk értelemben vett nyelvtan részének nem tekinthető – tudományág; vizsgálatának tárgya a megnyilatkozások jelentéseiből és alakjaiból meg nem jósolható használati szabályok. A pragmatika bámely nyelvi szinttel foglalkozhat, a nyelvi választások mögötti motivációt és az azzal járó hatásokat vizsgálja.
Pragmatikai ismereteink akkor hasznosíthatók, ha a grammatikai tényezők alapján nem lehet egyértelműen meghatározni a jelentést. Ilyenkor a mentális, fizikai, szociális kontextus lehet segítségünkre (pl. Az apa felolvasott a fiának. Nagyon izgatott volt). További ismeretek nélkül nem határozható meg, hogy kire vonatkozik a második mondat tartalma.
Beszédaktus-elmélet
Searle elmélete a megnyilatkozások okait és céljait vizsgálja. A megnyilatkozás tartalmát lokúciónak, a beszédcselekvést illokúciónak, a megnyilatkozás által elért hatást pedig perlokúciónak nevezzük. Az illokúciós aktusok igazságtartalmának vizsgálatával kezdve, majd a szó szerinti jelentés vizsgálatán keresztöl eljuthatunk a megnyilatkozás nem szó szerinti jelentéséhez: pl.: Elmegyünk ma színházba? Holnap vizsgázom. Valaki összetör valami, majd azt mondjuk: Milyen ügyes vagy! Az első példa (közvetett beszédaktus) esetén valószínűsíthető, hogy a színházlátogatás elmarad a vizsgára való készülés miatt, a második példa (irónia) esetében pedig gyanítható, hogy a dicséret nem komolyan veendő.
Azokat az eseteket, amikor a megnyilvánulás nem csupán eszköz, hanem egy célzott aktus megvalósítása is, performatívumoknak nevezzük, pl.: Gratulálok!, Megígérem., Elfogadom a kihívást.
Searle elmélete a megnyilatkozások okait és céljait vizsgálja. A megnyilatkozás tartalmát lokúciónak, a beszédcselekvést illokúciónak, a megnyilatkozás által elért hatást pedig perlokúciónak nevezzük. Az illokúciós aktusok igazságtartalmának vizsgálatával kezdve, majd a szó szerinti jelentés vizsgálatán keresztöl eljuthatunk a megnyilatkozás nem szó szerinti jelentéséhez: pl.: Elmegyünk ma színházba? Holnap vizsgázom. Valaki összetör valami, majd azt mondjuk: Milyen ügyes vagy! Az első példa (közvetett beszédaktus) esetén valószínűsíthető, hogy a színházlátogatás elmarad a vizsgára való készülés miatt, a második példa (irónia) esetében pedig gyanítható, hogy a dicséret nem komolyan veendő.
Azokat az eseteket, amikor a megnyilvánulás nem csupán eszköz, hanem egy célzott aktus megvalósítása is, performatívumoknak nevezzük, pl.: Gratulálok!, Megígérem., Elfogadom a kihívást.
Beszédhelyzet
(kontextus)
Azok a körülmények, amelyek között a megnyilatkozások elhangzanak, befolyásolják azok használatát. A körülmények közé kell sorolni az elhangzás helyét, idejét, a résztvevők ismereteit és feltételezéseit egymásról.
Herbert Paul Grice e körülmények tanulmányozása alapján alkotta meg a társalgási implikatúra fogalmát, olyan üzeneteket értve rajta, amelyek akkor is érthetők, ha a közlő fél nem alkalmazza a nyelvi konvenciókat, hanem csak sugallja az információt. Ezeket nem tekintik nyelvspecifikusnak. Ha a megnyilatkozás nem illeszkedik a társalgás menetébe, vagyis valamelyik fél eltér a – Grice által az interakció részeként meghatározott – négy maximától, az egyik félnek ki kell egészíteni a hiányzó kapcsolatot, azaz társalgási implikatúra fedezhető fel. A maximák kapcsán megemlítendő Grice együttműködési elve, amely szerint az interakcióban levő felek a kölcsönös megértésért közösen tesznek.
Az elvet a társalgási maximák együtteseként is lehet értelmezni; a mennyiség (pl. Annyit mondj amennyit elvárnak tőled, se többet se kevesebbet!), a minőség (pl.: Hidd, hogy igaz az, amit mondasz!), a viszony (pl.: Legyen releváns, odaillő amit mondunk!) és a mód (pl.:Legyünk érthetőek, fogalmazzunk világosan!) együtteseként.
Emellett nem mindig érzékelhető, hogy mennyi rejtett implikatúra van egy megnyilvánulásban; pl.: a „Meleg van” kijelentés hatására kinyitjuk az ablakot, habár a megjegyzést tevő fél csak a hőmérsékletet állapította meg.
Azok a körülmények, amelyek között a megnyilatkozások elhangzanak, befolyásolják azok használatát. A körülmények közé kell sorolni az elhangzás helyét, idejét, a résztvevők ismereteit és feltételezéseit egymásról.
Herbert Paul Grice e körülmények tanulmányozása alapján alkotta meg a társalgási implikatúra fogalmát, olyan üzeneteket értve rajta, amelyek akkor is érthetők, ha a közlő fél nem alkalmazza a nyelvi konvenciókat, hanem csak sugallja az információt. Ezeket nem tekintik nyelvspecifikusnak. Ha a megnyilatkozás nem illeszkedik a társalgás menetébe, vagyis valamelyik fél eltér a – Grice által az interakció részeként meghatározott – négy maximától, az egyik félnek ki kell egészíteni a hiányzó kapcsolatot, azaz társalgási implikatúra fedezhető fel. A maximák kapcsán megemlítendő Grice együttműködési elve, amely szerint az interakcióban levő felek a kölcsönös megértésért közösen tesznek.
Az elvet a társalgási maximák együtteseként is lehet értelmezni; a mennyiség (pl. Annyit mondj amennyit elvárnak tőled, se többet se kevesebbet!), a minőség (pl.: Hidd, hogy igaz az, amit mondasz!), a viszony (pl.: Legyen releváns, odaillő amit mondunk!) és a mód (pl.:Legyünk érthetőek, fogalmazzunk világosan!) együtteseként.
Emellett nem mindig érzékelhető, hogy mennyi rejtett implikatúra van egy megnyilvánulásban; pl.: a „Meleg van” kijelentés hatására kinyitjuk az ablakot, habár a megjegyzést tevő fél csak a hőmérsékletet állapította meg.
Nem
kommunikatív nyelvhasználat – Informatív nyelvhasználat
A pragmatika eszközei közé tartoznak még a kommunikatív szándék nélküli verbális információközlések, illetve a hátsó szándék nélküli közlések (pl.: A hangosan megdicséri C-t B-nek, úgy hogy azt C is hallja), amelyeknél nem alakul ki kommunikáció A és C között, csak A és B között, mégis C informálódik. A másik típusa a manipulatív információközlés (pl.: C venni szeretne valamit A-nak, ám azt A hangosan szidja B-nek úgy, hogy C is hallja), ami szintén nem nevezhető kommunikációnak. Harmadik típusa az informáló beszédaktus, amelynek során a beszélő az összes résztvevőt informálja a címzett felé végzett illokúciós aktusról (pl.: az ügyvéd a bíróságon a bíró, az esküdtek stb. előtt faggatja a vádlottat).
A pragmatika eszközei közé tartoznak még a kommunikatív szándék nélküli verbális információközlések, illetve a hátsó szándék nélküli közlések (pl.: A hangosan megdicséri C-t B-nek, úgy hogy azt C is hallja), amelyeknél nem alakul ki kommunikáció A és C között, csak A és B között, mégis C informálódik. A másik típusa a manipulatív információközlés (pl.: C venni szeretne valamit A-nak, ám azt A hangosan szidja B-nek úgy, hogy C is hallja), ami szintén nem nevezhető kommunikációnak. Harmadik típusa az informáló beszédaktus, amelynek során a beszélő az összes résztvevőt informálja a címzett felé végzett illokúciós aktusról (pl.: az ügyvéd a bíróságon a bíró, az esküdtek stb. előtt faggatja a vádlottat).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése