A közvetlen emberi
kommunikáció néhány sajátszerűsége
A
kommunikáció
A
kommunikáció az információ adásának,
vételének vagy cseréjének az aktusa, valamely jelrendszer (pl.: a nyelv)
szándékos és kölcsönös felhasználásával. Szűkebb értelemben a nyelvi közlés folyamatát értjük rajta.
A beszédhelyzet
A
kommunikáció egyes esetei a társas
érintkezés sajátos megjelenési változatai, így minőségüket és formai
sajátosságaikat erőteljesen meghatározzák megvalósulásuk körülményei: a
társadalmi hatások, az adott közlésfolyamat résztvevőinek képességei,
tulajdonságai stb. Ezek az összetevők együttesen alakítják ki a beszédhelyzetet. A közlésfolyamat az
adott szituáció szerint lehet magánjellegű
(közvetlen) vagy nyilvános
(társadalmi), formája szerint pedig írott
vagy szóbeli.
A szövegkörnyezet
Az
általunk kifejezni kívánt tartalmakat nyelvi elemek szabályos összefűzésével
szervezzük szöveggé, ezáltal értelmet hordozó összefüggésrendszert alakítunk
ki. Ezt kohéziónak (szövegösszefüggésnek) nevezzük. Az összetartó erőt a szöveg
elemei között fennálló grammatikai és
jelentéstani kapcsolat biztosítja
Egy
mondat vagy kifejezés értelmét a szöveg egyéb részeinek, egységeinek
viszonylatában ismerhetjük meg pontosan, aktuális jelentését a szövegkörnyezet
határozza meg. Legszemléletesebb ez a többjelentésű szavak esetében, amikor
csak a kontextusból derül ki, hogy éppen melyik értelemben használjuk a szót
(„Lehullt a fáról a levél” – „Feladtad a levelet?”). De egy kifejezés valódi
jelentése gyakran nem derül ki pusztán a nyelvi alakból: például élőbeszédben a
„Hát ez remek!” mondat a kontextustól,
az intonálástól, a mimikától stb. függően lehet vidám
felkiáltás, de gunyoros megjegyzés is.
A beszédhelyzet és
a szövegkörnyezet hatásai
A beszédhelyzet és a
szövegkörnyezet szoros kapcsolatban áll egymással, kölcsönösen hat egymásra. A kontextus minőségét meghatározó nyelvi
elemek kiválasztását és összekapcsolását kommunikációs szituáció határozza meg
(másképpen beszélünk tanárainkkal, mint osztálytársainkkal), ám a közlés
folyamatában egymásra reflektáló, összefűződő szövegegységek egymásra hatása is
módosíthatja a kezdeti beszédszituációt. Például ha egy békésen kezdődött
párbeszédben meggondolatlanul elhangzik az egyik fél részéről egy sértő
megjegyzés, a kontextus részévé válva
egyrészt befolyásolja, árnyalja a későbbi nyelvi elemek jelentését, másrészt
viszont a feladó és a vevő kezdeti lelkiállapotához képest is változást hoz (módosul a beszédszituáció), ami az
általuk felhasznált nyelvi elemek közüli választás
szempontjaira is kihat.
A szóválasztás
Egy ember szókincse – attól
függően, hogy milyen körökben forog és milyen tevékenységeket végez – különböző
nyelvi rétegek elemeiből tevődik össze. Ilyen rétegek például a köznyelv, a szleng, a hobbinyelvek,
a szakzsargonok és az argó. A kommunikáció körülményei
határozzák meg, hogy mikor melyik nyelvváltozat elemeiből építjük fel
mondandónkat. Az adekvát szóválasztáshoz természetesen megfelelő nyelvtudásra
van szükség. Azokat a szavakat, amelyek nem megfelelő rétegből kerülnek a
közlés folyamatába, eltévedt szavaknak
nevezzük (pl.: „Legyen oly szíves, konzultáljon a csajjal.”).
A mondatszerkesztés és a szöveg
szintje
A
mondatok és a szöveg szerkesztettségének is más-más a foka, minősége a különböző
szituációkban. A közvetlen beszédhelyzet
lazább struktúrát tesz lehetővé. A familiáris
szöveg (pl.: családtagok között) gyakran elliptikus (hiányos), hiszen ott a
helyzeten kívül valóság teremti meg a kohéziót (félszavakból is megértik
egymást).
Hivatalos szituációink ezzel szemben pontos, feszes
szerkezetet követelnek, ezekben nem engedhetjük meg magunknak a
többértelműséget. Ezeket alacsonyabb fokú spontaneitás jellemzi: pl.:
felszólalásainkra (pl.: konferencián) gondosan felkészülünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése