13.A kommunikáció funkciói, a beszédhelyzet és a szövegkörnyezet mint a kommunikációt alakító tényező

13. Tétel

A kommunikáció funkciói, a beszédhelyzet és a szövegkörnyezet mint a kommunikációt alakító tényező

A kommunikáció meghatározása:

A kommunikáció funkciói:

tájékoztató (referenciális)szerep: a valóság ábrázolása, véleményünk közlése, illetve az erre vonatkozó kérdés.

érzelemkifejező (emotív, expresszív)szerep: a feladó érzelmeit, hangulatát kívánja közölni (gyakoriak a felkiáltó és az óhajtó mondatok, indulatszavak)

felhívó (konatív)szerep: a feladó cselekvésre szeretne késztetni, a szöveg felhívásokat, felszólításokat tartalmaz (felszólító mondatok a gyakoriak)

kapcsolatteremtő, kapcsolatfenntartó, kapcsolatzáró (fatikus) szerep: köszönünk, megszólítunk, megkérdezzük partnerünket,

érti-e azt, amit mondunk, lezárjuk a beszélgetést, elbúcsúzunk

esztétikai szerep: a közlés mellett az üzenet célja a gyönyörködtetés is

értelmező (metanyelvi) szerep : magáról a nyelvről a nyelv segítségével beszélünk (pl. amikor nem ismerjük egy szó jelentését)

A komm. funkciói általában együtt vannak jelen, együtt hatnak, mindig a komm. céljától, kommunikációs tényezőktől függ , hogy melyik szerep kerül előtérbe.

A beszéd során szöveget, szövegeket hozunk létre. A szöveget a pragmatika szintjén mindenekelőtt az határozza meg, hogy mi a célunk, szándékunk az azt létrehozó tevékenységgel. A szöveget csak a külső világból, a szituációból (beszédhelyzetből) érhetjük meg, ha megérthetjük egyáltalán. A szöveg rendszerint mindig többről szól, mint amennyit a közvetlen nyelvi, jelentésbeli formája mutat.

Kontextus

A kontextus (a nyelvészeti kifejezések szótára szerint): szövegösszefüggés; 1. azon információk összessége, amelyek vmely szöveg (ill. egyes részei) meghatározott értelemben vett nem verbális környezetét adják; 2. a szöveg (ill. egyes részei) létrehozása idejének és helyének, vmint alkotójának a szöveg értelme és a szöveghez rendelhető valóságdarabra utaló értelem szempontjából releváns tulajdonsága

Kontextuális jelentés: A mindennapi szövegvilágban való eligazodást lehetővé tevő pragmatikai ismeretek alkalmazása a szövegértésben és a szövegalkotásban (pl. szövegfunkciók, szövegtípusok, befogadói tudáskeret, háttérismeretek).

A kontextus szempontjából még sokféle jelentése lehet a szövegnek. Ámde a szituáció ( a nyelvi beszédhelyzet: a helyszín, szereplők) egyértelművé teszik a közlést.

A szituáció

Az emberi kommunikáció keretében létrejövő különböző megnyilatkozások a nyelvi tevékenység összetett viszonyrendszerében válnak értelmezhetővé. A nyelvi kommunikációt meghatározó körülményeket a ki?,  kinek? mikor?, hol? miről?l,  miért?, hogyan?,…  stb. kérdőszavak segítségével gyűjtötték össze. A felsorolt kérdőszavak lényegében lefedik azokat a tényezőket, amelyeket a nyelvi tevékenység huszadik századi kutatói pragmatikai vagy kontextuális tényezőknek neveznek. A ki, kinek, illetve a mikor, hol kérdésének segítségével alapvetően a kommunikációs körülményeket, tényezőket nevezhetjük meg, amelyek együttesen alkotják a megnyilatkozások szituációs kontextusát, más szóval a beszédhelyzetet.

A szituációs kontextusra vonatkozó ismereteket azért kell figyelembe venni, mert ezen ismeretek alapvetően meghatározhatják bizonyos megnyilatkozások értelmezési lehetőségeit.

 (1) Jó reggelt, Professzor úr!1

Könnyű belátni, hogy különbözőek az (1) értelmezési feltételei akkor, ha e formulával egy egyetemi tanárt tanszékének a titkárnője, valamint akkor, ha a felesége köszönti reggel. Az előbbi egy konvencionálisnak mondható udvariassági aktusnak számít, az utóbbi pedig inkább egy ironikus kedvességként értelmezhető, amellyel a figyelmes feleség a délelőtti teendőire igyekszik ráhangolni ébredező férjét. Az (1) értelmezését azonban nemcsak az befolyásolja, ki mondja, hanem az is, hogy kinek mondják. Egy doktorandus például nemcsak témavezetőjét üdvözölheti a fenti formulával, hanem azt a barátját is ugrathatja vele, akit éppen akkoriban neveztek ki tanársegéddé. Az (1) értelmezése szempontjából az sem mellékes továbbá, hogy mikor mondják ki. Ha nem reggel hangzik el, akkor e megnyilatkozással elsősorban a szórakozottságára, feledékenységére lehet figyelmeztetni az egyetemi tanárt ugyanúgy, mint a tanársegédet vagy éppen a kisdiákot.

A kontextuális tényezőket ismertetve röviden ki kell térni a hogyan kérdésére is. E kérdés a megnyilatkozások megformáltságára, azaz a stílus problémájára vonatkozik. A kontextuális tényezők – vagyis az, hogy ki, kinek, mikor, hol, miért és miről beszél – alapvetően meghatározzák a megnyilatkozások nyelvi megformáltságát. A tipikus szituációkban, cselekvésekben megjelenő, tipikus témákról szóló tipikus diskurzusokhoz (azaz műfajokhoz) kötve egy nyelvközösség tagjai számon tartanak tipikus megformálási módokat. E stílusminták olyan szociokulturális normarendszerek, amelyek keretet adnak a stílus egyéni alakításához.

Például egy orvos a különböző szituációkban – remélhetőleg – más módokon formálja meg egy súlyos betegségről szólva a mondandóját: másképpen, ha magának a betegnek, másképpen, ha a hozzátartozóknak, másképpen, ha a kollégáinak a büfében, megint másképpen, ha ugyancsak a kollégáinak, de már egy konferencián elhangzó előadásban, és megint másképpen, ha otthon a feleségének vagy a kislányának számol be az esetről.

A kontextus fontos összetevője az a szociális világ, amely a résztvevők társadalmi viszonyait, egymáshoz képest elfoglalt társadalmi helyzetüket foglalja magában. A résztvevők társadalmi viszonyait megszólítások, felszólítások, címek és rangnevek, tegező, magázó és önöző formák, üdvözlő formulák…stb. teszik nyelvileg jelöltté.

A szóválasztás:Az ember szókincse-attól függően, hogy milyen körökben forog, és milyen tevékenységet végez- különböző nyelvi rétegek elemeiből tevődik össze. Pl.: köznyelv, szleng, szakzsargonok, hobbinyelvek, argó. A kommunikáció körülményeit határozzák meg, hogy mikor melyik nyelvváltozat elemeiből építjük fel mondandónkat. Az adekvát szóválasztáshoz természetesen megfelelő nyelvi tudásra van szükség. Azokat a szavakat, amelyek nem megfelelő rétegekből kerülnek a közlés folyamatába, eltévedt szavaknak nevezzük. (pl. „Legyen oly szíves, konzultáljon a csajjal”)

Intonálás, mimika

Egy kifejezés valódi jelentése gyakran nem derül ki pusztán a nyelvi alakból. Pl. élőszóban: „Hát ez remek!” a kontextustól, az intonálástól, a mimikától függően lehet vidám felkiáltás, de gunyoros megjegyzés is.

A mondatszerkesztés és a szöveg szintje

       A mondatoknak és a szövegnek is más-más a szerkesztettségi foka, minősége a különböző szituációkban. A közvetlen beszédhelyzet lazább struktúrát esz lehetővé. A familiáris szöveg (pl. családtagok között) gyakran elliptikus (hiányos), hiszen ott a helyzeten kívüli valóság teremti a kohéziót („Félszavakból is megértik egymást”).

 A kontextust, amelyet a megnyilatkozások kommunikációs környezetére vonatkozó fogalomként értelmeztünk, nem azonosíthatjuk a megnyilatkozásban előforduló szavak nyelvi környezetével. A nyelvre, valamint a világra vonatkozó rendszerezett vagy nem rendszerezett tudás adja meg azt a hátteret, keretet, amelyben a szövegek létrehozása és befogadása végbemegy.

(a) Magyarország már elég régóta nem határos Lengyelországgal.

(b) Magyarország világbajnok!

A (a)-ban és a (b)-ben egyaránt szerepel a Magyarország tulajdonnév, de eltérő nyelvi környezetben, azaz eltérő kontextusban. Az eltérő nyelvi környezet pedig ugyanannak a szónak különböző értelmezéseit hívhatja elő. A szituáció, a cselekvés és a téma, vagyis a kontextus ismerete nélkül is megállapíthatjuk, hogy a (a)-ban szereplő Magyarország egy államot jelöl, mivel egy állam egyik fontos ismérve, hogy a nemzetközi szerződések által megszabott határai vannak, azaz határos lehet egy másik állammal.

A (b)-ben viszont a Magyarország szó egy sportág nemzeti válogatottjára vonatkozik, amely ez esetben egy világbajnokságon vett részt. Mivel a sportág nincs közelebbről meghatározva, a sikeres megértéshez szükség lehet a további szövegkörnyezetre, vagyis ha például e mondat egy sportújság szalagcíme, akkor magára a tudósításra, de legalábbis annak egy részére. De a tágabb kontextus ismerete nem feltétlenül szükséges, hiszen a világról való előzetes tudásunk alapján könnyen kijelölhetjük a megnyilatkozás tematikus kontextusát, vagyis aktivizálhatjuk például azt a tudásunkat, hogy éppen most zajlik a vízilabda-világbajnokság, és a magyar csapat tegnapelőtt már bejutott a döntőbe stb..

Többjelentésű szavak

Csak a szövegkörnyezetből derül ki, hogy melyik értelmében használjuk a szót. („Leesett a fáról a levél.” – „Feladtad a levelet?”).