5. tétel A nyelvművelés és nyelvtervezés jelentősége, szerepe napjainkban

5. tétel

A nyelvművelés és nyelvtervezés jelentősége, szerepe napjainkban

A nyelvművelés fogalma

A nyelvművelés az alkalmazott nyelvtudomány egyik területe; nem más, mint a nyelvbe való tudatos beavatkozás, annak akaratlagos változtatása, illetve a nyelvvel kapcsolatos ismeretterjesztő munka. A nyelvművelők legfőbb feladatuknak a nyelv fejlődésének, értékei megőrzésének elősegítését tekintik. Ennek a nyelvi műveltség terjesztése is fontos eszköze, azaz széles körben történő tájékoztatás a nyelvi szabályokról és a nyelvi normáról.

A nyelvtervezés

A nyelvművelők a nyelvi normához, azaz a nyelv használatának esztétikai és szociokulturális ideáljához, szabályrendszeréhez viszonyítják az új jelenségeket értékelő munkájuk során. Tudnivaló ugyanakkor, hogy a nyelvi norma sosem tükrözi egészében a nyelv aktuális állapotát, mert a nyelv nem állandó, hanem folyamatos változás alatt áll, ráadásul egy időben adott földrajzi területeken vagy társadalmi rétegekben több nyelvváltozat létezhet egymással párhuzamosan.

A nyelvi normát így időről időre újra kell fogalmazni – ez a nyelvi szabályzatalkotás a nyelvtervezés -, hiszen a nyelv változása nem akadályozható meg (legfeljebb lassítható) e normák felállításával. A nyelv alapvetően a minket körülvevő valóság leképezésére szolgál, és minthogy ez folyamatosan változik, a nyelv is ekképpen alakul.

A nyelvtervezésre aktuális példa A magyar helyesírás szabályai című kiadvány, amely a helyesírási normákat rögzíti. Az MTA által összeállított szabályzat utolsó frissítése 1984-es; legújabb változatát nemrég készítették el, azonban sokan hiányolják belőle az egységesség és a következetesség irányába ható módosításokat. Ez a legújabb, 12. kiadás nyomtatásban még nem jelent meg.

Módszere

A nyelvművelők igyekeznek képet alkotni az aktuális nyelvhasználatról. Felmérik, hogy mennyiben tér el az ismert normáktól (hangalakban, szerkezetben, stiláris értékben). A jelenségek felmérése után következik az értékelés, azaz az állásfoglalás a jelenség konzerválása mellett vagy ellen az alábbi szempontok alapján: szükséges-e, van-e jelentéstöbblete, gazdagítja-e a nyelv kifejezőkészségét, illetve illeszkedik-e a nyelv rendszerébe az adott jelenség.

A nyelvművelők célja a nyelv bővítése, gazdagítása, értékeinek megőrzése.

Nyelvészet

A nyelvészetet és a nyelvművelést sokszor összekeverik, pedig az előbbi leíró jellegű tudomány, az utóbbi pedig előíró jellegű, alkalmazott tudomány. A nyelvészet a nyelvet, mint önmagában létező rendszert tudományos módszerekkel vizsgálja, ezért a nyelvhasználat csak a jelenségek szintjén érdekli. Az a mondat, hogy „Az antilop fészket rakott.” értelmetlensége dacára ugyanolyan érdekes a nyelvész számára, mint bármelyik másik, hiszen nyelvtanilag jól értelmezhető.

Nyelvromlás vagy természetes változás?

Míg a nyelvművelés fontos feladatának tartja a nyelvromlás megakadályozását, a nyelvészet ezzel a fogalommal nem is tud mit kezdeni – a nyelvészet szerint nyelvromlás az, ha a nyelv már nem alkalmas gondolataink kifejezésére, a nyelvművelők szerint viszont az, ha „szépsége” hagyományai csorbulnak -. Ezért a nyelvművelést tudományos körökből is gyakorta illetik komoly kritikával, megkérdőjelezvén létjogosultságát vagy áltudományként bélyegezve meg. Ennek oka, hogy a nyelvészek szerint a nyelvi jelenségek nem ítélhetők meg erkölcsi vagy esztétikai szempontból, és a nyelv életébe nem szabad beavatkozni (a nyelvművelők gyakran a nyelv kisebb változásának is ellenzői).

A nyelvművelők a nyelvromlás tipikus megjelenési formáinak tartják az idegen szavak beépülését a nyelvbe (a nyelvművelés kritikusai ugyanakkor azzal érvelnek, hogy a magyar nyelv is rengeteg átvett szót tartalmaz – ilyen a kocsma, iskola, asszony, alma is); az egyszerűsödést (pl.: szökik ige eredeti ragozása: szököm, szököl, szökik – bár a változás természetes része, hogy egyes nyelvi formulák kivesznek, így pl. az elbeszélő múlt); vagy a szleng kifejezések beemelését a művelt nyelvhasználatba (pl.: bealszik, lóvé stb. )