4. tétel A tömegkommunikáció nyelvi sajátosságai és hatása a nyelvhasználatra

4. tétel

A tömegkommunikáció nyelvi sajátosságai és hatása a nyelvhasználatra

A tömegkommunikáció

Kommunikációnak nevezünk minden olyan folyamatot, amelynek során legalább két résztvevő adott jelrendszer alkalmazásával közöl egymással valamit, vagy az egyik fél a másiknak valamilyen információt ad át. A kommunikáció általános definícióján belül megkülönböztethetjük az interperszonális és a tömegkommunikációt. A tömegkommunikáció a kommunikációnak az a fajtája, amely széles befogadó rétegnek közvetett és egyirányú módon információkat közvetít nyelvi és nem nyelvi eszközök segítségével. A jelenségről tiszta formájában csak az első ipari forradalom utáni időktől beszélhetünk, amikor a társadalmi körülmények (szabadidő, írni-olvasni tudás növekvő aránya stb.) szélesebb rétegek számára is lehetővé tette a mindennapi sajtótermékekhez való hozzájutást. Azóta a tömegkommunikáció a média forradalmának és a digitalizálódás tömeges mértékének is köszönhetően egyre nagyobb és nagyobb jelentőségre tesz szert, sőt már-már elmosódni látszanak az interperszonális és a tömegkommunikáció határai is (pl.: az internetes fórumokon, ahol bárki közzéteheti véleményét mindenki számára hozzáférhető formában).

Tömegkommunikáció eszköz, médium a TV, az internet, az újság vagy más írott sajtóműfaj, a rádi stb. Mára a tömegkommunikáció mindennapjaink szerves része lett, óhatatlanul is jelentős hatással van működésünkre, gondolatainkra, életünkre, így nyelvhasználatunkra is. A kérdés pusztán annyi, hogy ez a hatás pozitív-e vagy negatív.

Pozitív hatások

A gyors információáramlás segíti az emberek közötti kommunikáció sikerességét, hatékonyságát. A tömegkommunikációnak fontos szerepe van a pontos nyelvhasználat, az egyértelmű és világos, szabatos megfogalmazás és a helyes mondatszerkesztés szabályainak terjesztésében is, hiszen a befogadó általában megtervezetten és gondosan előadott információval szembesül (pl.: a híradó nézésekor). Továbbá a médiumokon keresztül a befogadó motivációhoz és mintához juthat a helyes artikulációs és gesztikulációs készségek elsajátításához. Ezáltal a tömegkommunikációnak kiemelkedő szerep jut az új nyelvi jelenségek elterjesztésében és a nyelvművelésben (pl.: tévériportok, kommentek stb.). De ezek a csatornák forrásai az ún. divatszavak vagy akár neologizmusok elterjedésének is (pl.: kibeszélő show).

Negatív hatások

Amikor meghalljuk a tömegkommunikáció kifejezését, a tömeg szóról azonnal a közgazdaságtudományokból ismert tömegcikkek jellegzetességei jutnak eszünkbe. A tömegkommunikációban használatos nyelvi és nem nyelvi elemek mind szélesebb rétegekhez igyekeznek eljutni, nem ritkán azzal a célzattal, hogy befolyásoljanak minket döntéseinkben. A tömegkommunikáció szükségszerűen eszköze, nyilvános közege nyelvi valóságunk, ismereteink uniformizálásának is (lásd: reklámok). A közölt információk értékét tekintve is sok a kérdőjel: a kommunikációs folyamat egyirányúsága folytán nehezen ellenőrizhető a hírérték, a leközölt valóság, amely gyakran csak töredékét tartalmazza az eredeti forrásnak (pl.: kereskedelmi csatornák vagy politikai propaganda esetén).

A tömeges és rendszeres jellegnek köszönhető, hogy a tömegkommunikáció a nyelvi hibákat is hatékonyan terjeszti, valamint a nyelvhasználatunkba tudat alatt is olyan szleng, argó kifejezéseket ültet át, amelyek nem feltétlenül segítik elő a befogadó esztétikailag is megfelelő nyelvváltozatának kialakulását. A szleng vagy argó túlzott súllyal való érvényesülése nyelvhasználatunkban pedig csak erősíti a hagyományos szókincsünk visszaszorulására vonatkozó tendenciákat. A tömegkommunikáció hatására uniformizálódik a nyelv, visszaszorulóban vannak a tájnyelvi szavak, eltűnőben a nyelvváltozatok, dialektusok.

A visszakapcsolás, az azonnali válaszlehetőség hiányából következik a befogadó passzív szerepe, amely a beszélt nyelv kellő gyakorlása nélkül beszédkészségünk színvonalának romlásához vezethet.