6.A nyelvművelés
jelentősége, szerepe napjainkban
Szükség
van-e nyelvművelésre?
A nyelvművelést sokszor éri
az a vád, hogy egyetlen, tudományosan alá nem támasztott vagy alá nem
támasztható, önkényesen kiemelt nyelvváltozatot (vagy nyelvi elemet) népszerűsít,
(rosszabb esetben) követel meg, míg másokat kirekeszt, megbélyegez. Mindezt a
helyes-helytelen tudományosan alá nem támasztható oppozíciójával teszi.
Ráadásul nem veszi figyelembe a nyelvi változásokat sem, rendszeresen régi
irodalmi példákat idéz. A laikus (nem
nyelvész) nyelvhasználók túlnyomó többségében az a tudat él, hogy csak
egyetlen, „művelt" nyelvhasználat van, s nem tudnak mit kezdeni a
változatokkal. Ilyenkor gyakran nyelvész segítségét kérik. A nyelvészek egy
része igyekszik segíteni (őket nevezik nyelvművelőknek), a másik része azt
mondja, hogy nyelvi-nyelvhasználati kérdésekben nem jogosult tanácsot adni a
nyelvész, hiszen neki csak az a dolga, hogy a nyelvi jelenségeket kutassa. Ha
ekkor tovább erősködik az anyanyelvhasználó, azt a választ kapja, „minden jó a
nyelvben, amit az anyanyelvhasználó annak tart",
illetve: „ez nem nyelvészeti, hanem pedagógiai kérdés".
Mi
a nyelvművelés?
Az
alkalmazott nyelvtudománynak az az ága, amely a nyelvhelyesség elvei alapján a
nyelvi műveltség terjesztésével, a nyelv egészséges fejlődését igyekszik
biztosítani. Nyelvművelő munka elképzelhetetlen pontos grammatikai,
nyelvtörténeti, nyelvjárástani, szociolingvisztikai, stilisztikai stb. elemzés
nélkül, tehát nem nélkülözheti a szaktudományos alapokat.
Minden
országban létezik tudatos nyelvápolás, nyelvfejlesztés, nyelvvédelem. A tudatos
törekvéseket nevezhetik nyelvművelésnek, de létezik a nyelvstratégia, nyelvpolitika,
nyelvi tervezés kifejezés is.
Mi
a nyelvművelés közérthető nyelven?
A nyelv életébe való tudatos és
határozott irányú beavatkozás
A nyelv életének bizonyos észszerű
korlátok közé szorítása
A nyelv fejlődésének irányítása
A nyelvművelés feladatai
A.) a nyelvre irányulóan
1.Diagnózis
tudományos felméréssel
megállapítja az élő nyelvszokást (hangalak, jelentés,
szerkezet, stiláris érték,
gyakorisági mutatók) – itt még helyességről, helytelenségről nem lehet dönteni…
2.Értékelés
a norma szempontjából
megítéli az újonnan keletkező nyelvi jelenséget, eldönti, hogy szükséges-e,
beleillik-e a nyelvi rendszerbe stb. Ebben eredményeként ellenzi vagy javasolja
annak használatát.
3.Nyelvbővítés
a gazdasági–társadalmi változással együtt járó folyamat, új, helyes kifejezések
alkotása, a régiek szükséges mértékű megváltoztatása: pl. új sportágak, gazdasági vagy számítástechnikai átalakulások szavai
stb.
Az ikes ragozás kihalófélben
van a magyar nyelvből, gyakoriak az iktelen formák. A helyes forma az lenne
pl.: én enném egy kis kenyeret, helyette – hibásan, de elterjedten – az én
ennék egy kis kenyeret formát használjuk. A köznyelvben egyes szám első
személyben mégsem mondhatjuk az iktelen formát (eszek), mert a nyelvszokás az
eszem formát tartja igényesnek.
B.) a beszélőre irányulóan
1.Anyanyelvi ismeretterjesztés
általános nyelvi műveltség fejlesztése, a köznyelv és a többi nyelvhasználati forma (kód) ismerete,
megkülönböztetése – ez egyben alapja az idegen nyelvtanulásnak is.
2.Önállóan eligazodás, állásfoglalás
az ösztönös nyelvérzék
tudatossá fejlesztése – így a fölmerülő nyelvi problémák megoldására tesz
képessé. A kommunikációs konfliktusok önálló megoldása a sikeres élet egyik
alapfeltétele.
3. Az igényesség fölkeltése
kifogástalan művek
megismertetése, viszonyítási pontok mutatása; az olvasás erősíti a
nyelvérzéket, segíti a szókincs bővülését, növeli a fantáziát, a vizuális forma
„bevési”, javítja, biztosabbá
teszi a helyesírást.
A nyelvben a változások láncolata működik: változik a hangrendszer, a jelentés, a szerkezet, legfeltűnőbben pedig a szókincs.
Ma a nyelvművelés legfontosabb
feladata a társadalom és technika változásaival lépést tartó igényes
nyelvi kultúra megőrzése. Ez vonatkozik a helyesírás, a beszédtechnika és
beszédstílus, a szóalkotás, a szóhasználat, a nyelvtani rendszer, a
szövegszerkesztés területeire egyaránt.
Egyenrangú hatótényezőnek kell elismerni
a hagyományt
és az újítást, a lokalitást és a globalitást.
A nyelvben egyszerre folyik egyszerűsödési
és bonyolultabbá
válási folyamat.
A nyelvművelés alapja a nyelvhelyesség, amely valamely nyelv jellegének megfelelő
szabályszerűségek összessége, illetve ezeknek a nyelvhasználatában való
érvényesülése.
Milyen
helyessége a nyelvhasználatnak a nyelvhelyesség?
Fogalmi helyesség
Nyelvtani helyesség – nyelvi
Stiláris helyesség – stílusbeli
A
helyesség mérlegelése közben – legyen az idegen vagy belső fejlemény – milyen
főbb szempontokat kell érvényesíteni?
Szükség van-e rájuk, illetve megszüntetnek-e valamilyen
hiányt?
Célszerűek, egyszerűek, közérthetők-e?
Alakjukat, képzésüket tekintve szabályosak-e?
Beillenek-e a hasonló típusú elemek rendszerébe?
Tartalmilag megfelelőek-e?
Gazdaságos-e a használatuk?
Mikor és hol stílusosak?
Megfelelnek-e a jóhangzás követelményének?
A
legfontosabb hatások, amelyek a
modern nyelvstratégia kialakításában, napi gyakorlatában figyelembe kell
venni:
A konvergencia (egységesítés) tényezői:
1. Mindenféle
együttműködési igény konvergenciához vezet. Ezt fokozta az írás, a nyomtatás,
később a fejlett tömegkommunikáció (rádió, televízió) megjelenése. A
telekommunikáció és a tömegkommunikáció (média) szerepe, illetve e két terület
összekapcsolódása következtében a klasszikus kommunikáció-tömegkommunikáció
összefonódik. Ennek a mindennapi életre gyakorolt hatásáról ma még keveset
tudunk.
2. Az egységesülő világ (globalizmus): a gazdaság,
a politika, a tudomány (részben a [tömeg]kultúra), a társadalmi (mindennapi)
szokások nemzetköziesedése (uniformizálódása), a divat ugyancsak a konvergencia
fontos tényezője.
3. A világméretű kommunikációban a közös nyelv kérdése
(„basic” nyelvek, internet-nyelv [szleng], tudományos szleng, angol); a helyi
kommunikációkban a sztenderdizálás (normásítás).
A divergencia (elkülönülés) tényezői:
1. Az
emberiség csoportokban él; a csoportok mindig önálló nyelvváltozatokat hoznak
létre. A „modernizáció” nem egységes, a világ tartósan meglévő (előre
jelezhető) megosztottsága ugyancsak „kedvez” a lokális értékek (identitás)
fenntartásának; illetve másutt is a hagyomány, a szokások fölelevenítését,
kultiválását váltja ki.
2. A helyi tömegkommunikációs eszközök (különösen a rádió,
az újság, illetve a kisközösségi kommunikáció) szerepe.
3. Helyi
nyelvek, nyelvjárások fölébresztése, gyakorlása.
Ma
már a néprajzkutatók és nyelvészek nagy része – korábbi véleményével szemben –
azt gondolja, hogy az általános törvényszerűségek értelmében továbbra is lesz
„népi”, „helyi” kultúra és nyelvváltozat. Tanulságos ebből a szempontból a
nyelvjáráskutatással induló Lőrincze Lajos fölismerése; sőt előrejelzése:
„Eltűnőben vannak a nyelvjárások. Igen, de még nem tűntek el… a mi generációnk
eltávozása sem jelenti még a nyelvjárások megszűnését.
Generációk
jönnek és mennek, s még mindig nem lehet, még mindig nem kell meghúzni a
lélekharangot… És ha egyszer valóban bekövetkezik a teljes egyformaság? Azt
hiszem, azonnal megindul bizonyos fokú elkülönülés is – esetleg már nem táji
tagozódásban, de az egykori táji nyelv elemeinek felhasználásával.” (Lőrincze
Lajos: Emberközpontú nyelvművelés. Bp., 1980. 212–4.)
A hiba, a tévedés az ember természetéből következik. Ebből következik
az is, hogy a nyelvstratégia nem állhat steril, elvont és kizárólagos
szabályokból. „A tökéletes öltözék is gyanús, hiszen valami csipetnyi hanyagság
éppen az elegancia jegye, ugyanígy gyanús a hibátlan, bármikor kazettára
rögzíthető beszéd. Az elegancia igazi valóságának, amely Schiller szerint
erőfölösleg, van egy mérhető deviációs szöge, amely éppen a normától való
eltérés révén valósítja meg a természetességet, az emberközi őszinteséget”
(Fülei-Szántó Endre: Dinamikus nyelvművelés. Magyar Nyelvőr 111 [1987]:
133). Erre rímel Vékássy (1997) gondolata is: „A túlzottan hibamentes,
szabályos beszéd, a kiművelten kerek és egész mondatok a személyiség
sivárosságára utalnak, ahol a mentális szabályozás erős jelenléte
megakadályozza az érzelmi átjárhatóságot… a hivatásos beszélő a tanult, tudatos
felkészülés hiányában az adásra nagyon figyelve, nagyon ellenőrizve „magát
összeszedi” (a mentális irányítás erős lesz), aminek… élettelenítődés lesz az
eredménye (a hang kemény, színtelen lesz, a mondatok kopogósak…)”. A nyelvtanárok
is megfigyelték, hogy a szürke személyiség csökkenti a még oly jó nyelvtudás
mértékét. De ugyancsak csökkenti a nyelvtudás mértékét, ha nem vagyunk
tisztában – a nyelven túl – az adott nemzet egyéb tárgyiassági rendszereivel
(szemiotikai jellemzőivel).
A
nyelvművelésünk szervezete
(Szervezett nyelvművelésnek a nyelvújítást
tekinthetjük, amely a 18. század végén kezdődött Magyarországon.)
Melyik
az a folyóirat, amely hivatott fóruma lett a magyar nyelvművelésnek? Melyik
évben jelent meg?
1872-ben a Magyar Nyelvőr
Mikor
és mit alakított meg az Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Osztálya?
1931-ben a Nyelvművelő
Szakosztályt
Mikor
és ki hirdette meg az új nyelvművelés elveit?
1969-ben Lőrincze Lajos
Milyen
szervezet irányítja a nyelvművelésünket és mióta?
1990 óta az Magyar Nyelvi
Bizottság
Az adott diszciplína és részterületeinek hazai kutatóhelyei
I. Az
MTA Nyelvtudományi Intézete
II. Egyetemek,
főiskolák magyar nyelvi tanszékei – jelenleg ezek tekinthetők a
nyelvstratégia/nyelvművelés legfontosabb kutató- és oktatóhelyeinek.
III. Tudományos
társaságok: Magyar Nyelvtudományi Társaság.
Az ismeretterjesztés („tudománykommunikálás”, társadalmi szolgáltatás) fórumai
·
IV. Tudományos
és társadalmi társaságok, mozgalmak, rendezvények
·
Anyanyelvápolók
Szövetsége, Anyanyelvi Konferencia (A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi
Társasága), Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, határon túli közművelődési és
nyelvművelési társaságok, valamint a legfontosabb országos jelentőségű
mozgalmak, rendezvények:
·
a magyar nyelv
hete,
·
Kazinczy-versenyek
(általános- és középiskolások, főiskolások, egyetemisták részére,
Sátoraljaújhely, Győr),
·
Nagy J. Béla
Helyesírási Verseny (Eger),
·
Simonyi Zsigmond
Helyesírási Verseny (Budapest, ELTE),
·
Kresznerics
Ferenc Anyanyelvi Verseny (Celldömölk),
·
Beszélni
nehéz-körök,
·
Verseghy Ferenc
Nyelvművelő Napok (Szolnok),
·
Erdélyi
Nyelvművelő Napok (Marosvásárhely),
·
Kazinczy Napok
(Kassa),
·
Szarvas Gábor
Napok (Ada) stb.
V. Folyóiratok:
Magyar Nyelvőr, Magyar Nyelv, Édes Anyanyelvünk, Magyartanítás, Nyelvünk és
Kultúránk, különböző lapok nyelvművelő rovatai stb.
Romlik-e
a magyar nyelv?
|
Kódváltásnak nevezik a nyelvészek azt a jelenséget, amikor a beszélő alkalmazkodik a beszédhelyzethez. Ennek képessége az érvényesülés egyik feltétele. Igazuk volna azoknak, akik úgy érzik, hogy egyre durvább, szegényebb lesz a nyelv, és ettől az emberek egymás közötti viszonya is megváltozik? – Nevezhetjük-e valóban durvulásnak a kommunikációban bekövetkezett változást? – Tizenöt–tizenhat évvel ezelőtt történelmi korszakhatárt léptünk át, politikai, gazdasági, életmódbeli változás kezdődött, amelynek vannak nyelvi következményei is – mondja Kemény Gábor, az MTA Nyelvtudományi Intézetének munkatársa. – A nyelv egyszerre szegényedik és gazdagodik, ezt nevezik a nyelvészek dinamikus stabilitásnak. A közös nyelvi kódrendszer, tehát a nyelv maga természetesen állandó marad, ennek változása csak évszázadokban mérhető, a stílus és a nyelvhasználat azonban természetesen átalakul. Jól megfigyelhető tendencia a gyorsulás és a rövidülés, egyre több a betűszó, a tömörítés, de ennek ellentéteként és vele egy időben terjed a körülírás, a terjengős fogalmazás is. Nem azt mondjuk, hogy valamiről, hanem hogy valamivel kapcsolatban vagy valami tekintetében. Jellegzetes példa rá a hivatalos nyelv. A durva mellett megjelenik a stiláris ellentétpár, a finomkodás, a felesleges udvariaskodás. Azt mondja a riporter: őszintén megmondom, nagyon tetszett a csapat játéka. A helyén nem való finomkodás is stílushiba. A fölfelé stilizálás elsősorban a sajtóra jellemző, például rendezvény, létesítmény vagy szakember – mondjuk szerelő helyett. – A tömegesen átvett idegen szavak gazdagítják vagy szegényítik a nyelvet? – Az idegen szavak beáramlása jóval a rendszerváltás előtt elkezdődött, az angol-amerikai kultúra az ideológiai, gazdasági határok átjárhatóságával érkezett. A folyamat kilencven után felgyorsult. A túlzásokkal van inkább baj, nem az idegen szavakkal. Amikor felélesztenek már magyarított idegen szavakat, amikor a partjelző helyett asszisztenst mondanak, mert elegánsabbnak ítélik. Vagy a rövid pályás gyorskorcsolyázás helyett short tracket. Igaz, az egyik kilenc, a másik csak két szótagos. Van tudatos magyarítás is, Grétsy László váltig reménykedik abban, hogy a média szóval versenyre kelhet a hírközegek. És van spontán magyarítás is, így lett a privatizációból az államosítás mintájára magánosítás. |
–
A hagyományos
udvariassági formák valóban fellazultak. Nemrég kórházban voltam,
ahol a fiatal, harminc év körüli orvos Gábornak szólított. Ezzel akart számomra
kellemes légkört teremteni. Én viszont őt doktor úrnak szólítottam. Itt tehát
nem a korkülönbség, hanem az erőviszonyok irányították a nyelvi udvariassági
formát. A titkárnőt is keresztnevén szólítja a főnök, ő azonban ezt nem
viszonozza. Van azután egy korosztály, amelyik életkori alapon kötelező módon
tegezi egymást. A vendéglőben a pincérnő engem magáz, de gimnazista lányomat
tegezi. A következő tíz–húsz évben dől el, hogy általános lesz-e a tegeződés,
mint Svédországban, ahol azért hivatalos helyeken előfordul a magázás is.
Magyarországon az ötvenes években már volt erre kísérlet, erőltették a
munkahelyeken a tegeződést. Akkor nem sikerült bevezetni. Tény azonban, hogy
nehéz megfelelő megszólítási formát kiválasztani. A magázás udvariatlan, a
tetszikezés öregít.
Nyelvművelési elvek, fejlemények:
Kiejtési változatok,
helyesírási változatok (spré, spréj, szpré, szpréj); spray, spray- je,
spray-vel, újító
helyesírással: szpré,
szpréje, szprével.
eszek–eszem formapárok
gondolkodj–gondolkodjál forma egyaránt helyes, a hosszabb forma általában enyhébb, kevésbé
parancsoló jellegű
szeretnénk-szeretnők alakpár mindegyik
helyes, hiba azonban, ha alanyi ragozású formák helyett is
használják.
Kerülendő fölösleges igekötő
használatot: lerendez helyett: rendez
Eleve befejezett értelmű
igéknél értelmetlen az igekötő használata:
"beinvesztál" (a "be"
és az "in" ugyanazt
jelentik, fölösleges ismétlés)
"kiexportál" (a "ki"
és az "ex" ugyanaz)
"eldeformál" (az "el"
és a "de-" ugyanaz)
"kihangsúlyoz"; "lerendez";
"felvállal": ezek eleve is befejezett értelmű igék; értelmetlen és
helytelen igekötővel is hangsúlyozni ezt.
fel–föl igekötőpár esetében
ajánlott az ö-s alak (nyelvünkben túlzottan gyakori az e hang használata…)
ban–be hangzóalak megfelelő
használatára szükséges ügyelni: házba–házban (élőbeszédben gyakran
lemarad az -n)
Gyakori hibák
Az igeragozás hibái
- nák-nék téves használata
(olvasnék helyett olvasnák, laknék helyett laknák stb.) Ez a nákolás.
a suksüközés
nyelvjárási alapja van, de a
köznyelv mód használata kijelentő módban: Ezt nem mondhassuk (helyes:
mondhatjuk). Gyakoribb az -szt végű igék esetében a suksüközés változata, a
szukszüközés: pl. Húzzák-halasszák a dolgot (helyesen: Húzzák-halasztják a dolgot).
fölösleges névutóhasználatot kerülni érdemes: bár árnyalt kifejezésre alkalmasak, ne halmozódjanak az: alkalommal, céljából,
értelmében, következtében, szempontjából, tekintetében,alapjában, során, terén,
területén kifejezések…
a terpeszkedő kifejezésektől
óvakodjunk: pl. a minisztérium felé kif. helyet az egyszerűbb minisztériumba kifejezés, a fák
környékén helyett a fáknál kifejezés a magyarosabb.
Fontoskodás,személytelenségre törekvés hozta létre az igés
terpeszkedő kifejezéseket: elintézést nyert(helyesen elintéződött, elintézték),
módosítást eszközöl (a módosít helyett), vizsgálat tárgyává tesz(megvizsgál
helyett).
Befejezett melléknévi igenév
állítmányi használata a határozói igenév és létige helyett
pl. Ez a feladat nem megoldott
(helyesen: Ez a feladat nincs megoldva.) Mivel a befejezett melléknévi igenevek -t/-tt-re végződnek, a megszaporodó t hangok miatt ezt a jelenséget tötözésnek nevezzük. „A macska fel van mászva
a fára”.
a vonatkozó névmások helytelen
használata
aki–amely–ami probléma. Az
amely – a főmondatban főnévvel megnevezett tárgyra vagy elvont dologra
vonatkozik. Helyébe tenni az-ami kifejezési hiba. Ugyanúgy hiba az az-amely. Pl.
„Voltak lapok, kik lehet, hogy jól voltak” helyett: „Voltak lapok, amelyek
lehet, hogy jók voltak” stb.
Az "amely"
és "ami" kötőszók közti
különbségtétel elmulasztása:
Az "amely"
konkrét mondatrészre, szóra, az "ami"
általános dologra; egész tag-
mondatra utalhat: "Nem találok
tollat, ami hátráltat a munkámban."
 |
"Nem találom azt
a tollat, amellyel apám írt."
"mindaz, amelyet elértünk..."
: nem jó, mert a "mindaz" nem konkrét.
De így jó már:
"mindaz az eredmény, amelyet elértünk..." : itt már
konkrét, hogy mire vonatkozik az "amely".
"Kidobták az ablakon a gyógyszerét,
aminek az életét köszönhette."
 |
A kidobásnak köszönhette az életét? Méreg volt
a gyógyszer?
De: "Kidobták az ablakon a gyógyszerét, amelynek az életét köszönhette."
 |
az idegen szavak túlzott használata kerülendő, amennyiben van helyettük megfelelő magyar kifejezés. Gyakori az idegen szavak lefordításával keletkezett ún. tükörszó. Ha a gyakori nyelvhasználat indokolja, akkor használható pl. a diszkó, eszpresszó, hardver, kóla, nejlon,szoftver stb.
javasolt az átgondolt szómagyarítás: pl. DJ helyett lemezlovas, a sci-fi helyett a fantasztikus, a spray helyett a permet stb.
hiba a szószaporítás, pongyola stílus szófölösleget eredményez, pleonazmust (pl. háromkerekűbicikli) a fölösleges ismétlés (tautológia) sokszor a kommunikációs csönd kitöltésére, a szómegtartásának igényére szolgál: pl. „ez nem
kielégítő és nem megfelelő”
óvakodni szükséges a hivatalos nyelv bürokratikus nyelvezetétől bonyolult mondatszerkesztések,összetételek,
ködösítés, kirekesztés…-a reklámszövegek bugyuta, gyermekded kifejezései is
ronthatják nyelvérzékünket, nyelvünket.
- tartózkodni szükséges a
trágárságtól
- kerüljük a túlszabályzott
alakokat is: mindent hangsúlyoz…
- a félműveltség, hiányos műveltség
jele a betűejtés: az írásképhez való túlzott ragaszkodás, a
betűejtő nem meri kimondani a
hasonult és összeolvadt alakokat: lát-ja, szabad-ság, út-ján stb.
- ellentéte az ellen-suksüközés:
a beszélő akkor sem használja a felszólító alakot, amikor arra
szükség van. Pl.: Hallgatjuk
meg ezt a lemezt!
- túlzott szabálykövetés
miatt jött létre a könyörgöm igealak is, holott a könyörgöm nem ikes ige,
helyesen: könyörgök lenne
(már nem szólunk érte).
Terebélyes, túlbonyolított
kifejezések: (zautológia, pleonazmus)
- "idén" helyett => "idei
évben" - tévesen
- "tavaly" helyett => "tavalyi évben" -
tévesen
- "tegnap" helyett => "tegnapi nap"
(időhatározóként) - tévesen
- "holnap" helyett => "holnapi nap"
(időhatározóként) - tévesen
- "innen" helyett => "innentől" -
tévesen
- "ettől fogva" helyett => "innentől fogva" -
tévesen
- "az éjjel" helyett => "ma éjjel" - ez
mondjuk azért nem szarvashiba...
Összetévesztik egymással a
paronimákat (a paronimák hasonló
hangzású szavak, melyeknek ugyanaz a szótövük):
- a "szível"-t a "szívlel"-lel ("szívlel, megszívlel": tanácsot
megfogad; "szível": kedvel,
szeret)
- az "elfogult"-at az "elfogódott”-al ("elfogult": pozitív vagy negatív
előítélettel viseltetik vki, vmi irányában;
"elfogódott": szégyenli magát, pironkodik, restelkedik)
- a "helység"-et a "helyiség"-gel ("helység" a falu, város, "helyiség" a szoba, konyha...)
- az "egyelőré"-t az "egyenlőré"vel ("egyelőre": most még; "egyenlőre":
egyenlő nagyságúra)
- a "sarkal"-t a "sarkall"-lal ("sarkal": cipőt; "sarkall": ösztökél = a "sarkantyúz”-ból)
- a "fáradság"-ot a "fáradtság"-gal (a "fáradság" a fáradozás folyamata; a
"fáradtság" a fáradt
állapot)
- a "kiürült"-et a "kiüresedett”-el ("kiürült": nincs több benne; "kiüresedett": lelkileg eltompult)
Szólások megbélyegző
felhangjait elfelejtik, s így helytelen értelemben használják őket:
- "egy húron pendülnek" Tiszteletteljesnek
szánt szövegben
- "egy tálból cseresznyéznek"
borzasztó rosszul mutatnak.
- "egy gyékényen árulnak"
Rossz szóválasztás:
- Pl. Antall Józsefet halálakor
Boross Péter úgy búcsúztatta, hogy "idejekorán hagyott itt minket", pedig
ez nem azt jelenti (mint ő nyilván hitte), hogy "túl korán", hanem hogy
"épp időben, idejében".
Szóvá is tették. - "hibát vét", mondják, pedig:
1.) vagy hibát követ el,
2.) vagy elvét valamit: ha a hibát "véti
el", az azt jelenti, hogy nem is
hibázik.
Szólásokat összekevernek
egymással:
- "a bölcsek kövét senki sem hordja a zsebében" = az eredetei, két helyes szólás a következő volt: 1.)
"a megoldás kulcsát senki sem hordja
a zsebében"
2.) "a bölcsek kövét senki sem találta fel"
- "összerúgják a port":
1.) "rúgják a port" (= fociznak)
2.) "összerúgják a patkót"
- "vaj van a füle mögött"
1.) "valami van a füle mögött"
2.) "vaj van a fején"
- "nem enged a 21-ből":
1.) "nem enged a 48-ból"
2.) "kivágja, mint a 21-et"
Vonzat-hibák:
- "megállapodnak valamiről"
- tévesen; a helyes: "valamiben megállapodni"
- "számon kér vmit valakitől"
- tévesen; a helyes: "számon kér valakin vmit"
Az üzleti szóhasználat,
nyelvezet hibái:
- "imidzs" <= "arculat"
helyett
- "diszkrimináció" <= "hátrányos
megkülönböztetés" helyett
Általában is jellemző a
meglévő magyar helyett idegen szavak használata.
- "bonyolító" <= "ügyintéző" helyett (egész mást látszik jelenteni...)
- "az áru kiszerelése" <= "csomagolás"
helyett
- "éves nagyságrend"
- "éves szint" "évi" helyett
A határozott névelő
értelemzavaró elhagyása:
"Minden erkölcsbe ütközőt szívesen megtett ennek a szenátornak leánya."
(Vérfertőzés?)
"a leánya": és a félreértés eltűnt
Túl sok passzív szerkezet:
helyette a T./3. személy használata ajánlott:
"felavatásra kerül" = helyesen: felavatják
"megrendezésre kerül" = helyesen: megrendezik
tárgyalásra kerül" = helyesen: (meg)tárgyalják
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése