A képszerűség stíluseszközei és
hatása: képek, képrendszerek felismerése,
alkalmazása
A
szépirodalmi stílus a legválasztékosabb, nyelvi és esztétikai szempontból a
legigényesebb, művészi célú stílusréteg. Nyelvi jellemzői többek között a változatosság,
a szemléletesség, az élénkség, a képszerűség, a sűrítettség és az eredetiség. Képszerűségen
a közlés képfelidéző erejét és érzelemkifejező voltát értjük. A szemléletesség
legfőbb elemei a szóképek: a metafora, metonímia, szinesztézia, allegória és
szimbólum két fogalom, jelenség társításán alapulnak.
A szókép (trópus) névátvitel, amelyben a
fogalmak azonosításával új gondolati, érzelmi, hangulati többlettartalom válik
lehetségessé. A szépirodalom bővelkedik szóképekben, mert
ezek
egyszerre több valóságsíkot képesek felidézni. A szemléletesség költői eszközei
még a hasonlat, a szókészletben pedig a festői erejű szavak, az evokáció,
illetve a tájnyelvi kifejezések bővítik a képszerűség és a hangulatkeltés
eszköztárát.
Metafora: a képszerűség alapvető eszköze, névátvitel tartalmi
hasonlóság vagy hangulati
egyezés
alapján: „Az öntudat nem űz, a konok kapitány.” A metafora szerkesztettsége
szerint lehet teljes vagy egytagú (csonka). Ha csak a hasonló van megnevezve
(„amott ül egy túzok magában”), akkor egytagú, ha a hasonló és a hasonlított is
szerepel, akkor teljes a kép. („Vasvilág a rend.”) A metafora egyik típusa a
megszemélyesítés, amikor egy fogalomhoz vagy egy tárgyhoz egy élőlény
(általában ember) tulajdonságait rendeljük.
Szinesztézia: a hangulati egyezésen alapuló metaforák között
fordul elő, különböző érzékterületekről vett fogalmak társítása egy képben
(nehéz szag, meleg szín).
Allegória: mindig egy elvont fogalmat társít egy érzéki képpel,
vagy egy gondolati fogalmat személyesít meg. Amikor magaa mű kétféleképpen
értelmezhető: vehetjük az elsődleges jelentést is alapnak, de ugyanakkor átvitt
értelemben is lehet elemezni az adott alkotást (Petőfi: Feltámadott a tenger)
Metonímia: névátvitel, melyben a két fogalom valóságosan
érintkezik. Mindig egytagú, csak a képi fogalmat nevezi meg (Tisztelt Ház,
összeült a parlament)
A metonímia
egyik fajtája a szinekdoché, amely
akkor jön létre, ha a fogalmak rész-egész vagy nem-faj felcserélésén alapulnak
(kétezer lelkes település)
Szimbólum: a szóképek külön csoportja, benne a kifejező kép
önállóvá válik, egész
gondolatsor,
összetett érzelmek, sejtelmes hangulatok képzetét kelti a kép révén (kasza,
kenyér, szív).
Hasonlat: benne a közös vonás kiemelésére állítunk párhuzamba
két fogalmat. Az
összehasonlításban
három elem van: kép, fogalom, közös jegy. Grammatikai jellemzője a mint vagy az akár szó. (Ordít, mint a fába szorult féreg.)
Képrendszer:
a költői kép
fogalmán nemcsak a korábban említett elemi képeket értjük, hanem a szövegekben
tudatosan kialakított képi összefüggéseket is. Összetett költői képnek az
alakzatok és a képi elemek kombinációit nevezzük, amelyek mint összetett
jelegyüttesek
hozzák létre
tudatunkban a művészi hatást, élményt. Komplex képnek nevezzük, ha
szemléleti,
hangulati és fogalmi úton egyszerre hat a kép.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése