2. tétel Szinkrónia és diakrónia a nyelvben

2. tétel

Szinkrónia és diakrónia a nyelvben

Bevezetés:

A nyelv tükrözi az emberi gondolkodás, kommunikáció és az egyes népek történetének változásait. A nyelv története határozatlan kezdetű és lezáratlan folyamat, amely a múltat és a jelent egyaránt magában foglalja. A nyelvtörténet a nyelv vizsgálatára 2 módszer alakult ki a nyelvtudományban, a szinkrónia és a diakrónia, amelyek a nyelv jelenét és múltját különböző értelmezési szempontból közelítik meg, egyszersmind pedig a nyelv természetének 2 alapviszonylatát jelenítik meg. Elnevezésük Ferdinand Saussure-től származik, aki kettéválasztotta a nyelvtudományban a nyelvet, illetve a beszédet. Szerinte ugyanis a nyelv társadalmi, kollektív jelenség, míg a beszédi egyéni, individuális. Ezt a szembenállást nevezte a „nyelvészet első válaszútjának”, míg a szinkrónia és a diakrónia oppozícióját a másodiknak.

A szinkrónia fogalma

A görög szün (’együtt’) + chronos (’idő’) szóból eredeztethető a szinkronikus, azaz „egyidejű”, leíró nyelvészet. Lényege a mindenkori jelen nyelvállapotának leíró vizsgálata. Tárgya a nyelv vizsgálattal egyidejű állapota és a nyelvi rendszer egyidejű elemeinek egymáshoz való viszonya. Célja annak megállapítása, hogyan működik, vagy működött a nyelv az adott időszakban, ennek érdekében a szinkronikus módszertan keresztmetszeteket, ún. „létképeket” készít a nyelvtörténetről.

A diakrónia fogalma

A görög dia (’át’) + chronos (’idő’) szóból eredeztethető a diakronikus, azaz történeti nyelvészet. Lényege a nyelvtörténeti korszakok meghatározása és az azokban végbement nyelvi folyamatok vizsgálata. Tárgya ezért a beszéd, mint kommunikációs eszköz és annak dinamikája. Célja annak megállapítása, hogy mi, hogyan és miért változott meg a nyelvben az idők során, ezért a diakronikus módszertan ugyanannak a nyelvnek különböző időszakokban keletkezett nyelvemlékeit hasonlítja össze, hosszmetszetek készít a nyelvtörténetről.

A szinkrónia és a diakrónia viszonya

A fentiek alapján ezek nem kizárják, hanem kölcsönösen kiegészítik egymást. A szinkrónia elvileg végtelen számú keresztmetszetet jelenthet, hiszen a nyelvvizsgálat a nyelv bármely időegységbeli állapotára vonatkozhat (akár a mai napra, akár erre a másodpercre). Két időben eltérő nyelvállapot, keresztmetszet közötti különbség azonban már diakronikus viszonyként jelenik meg, azok összehasonlíthatók, ezáltal történeti vizsgálatnak lesznek tárgyai. Ezek szerint a diakrónia szinkron állapotok végtelen, egymást követő láncolata, amelyben az utolsó láncszem a változások felé nyitott, jelenkori szinkron nyelvállapot. Ebben a múlt öröksége megőrződik és átalakul. Tudományos megállapodás szerint a szinkrónia 30 évet ölel fel, hiszen ez az az időtartam, amely során két egymást követő generáció tagjainak nyelvi szokásai még azonosak. A nagyszülő-unoka viszonylatában viszont ez a „beszélőközösség” már nem jellemző.

Nyelvváltozások

A nyelv alkalmazkodik a világ változásaihoz, hiszen e nélkül elvesztené funkcióját. A változások lassúak, folyamatosak, a nyelvhasználók által észrevétlenül történnek. Okai lehetnek akár külsők: életmódbeli, politikai, történelmi változások, tudatos ráhatások (nyelvújítás); akár belsők: gondolkodásbeli változások. A nyelvi változás mindig a beszédben indul el, ennek során egy ideig a régi és az új változat együtt él, majd az új kiszorítja a régit.

Színterei lehetnek:

·         hangrendszer változásai: pl.: Bolatin            Balaton

·         szókincs változásai bővülés során:

-   belső keletkezéssel: pl.: kohol           koholmány

-   külső átvétellel: pl.: lájk

-   jelentésváltozások: pl.: „király!”

·         nyelvtani rendszer változásai: pl.: az igeidők számának csökkenése

Eredményei lehetnek pl. a beszédiram gyorsulása, szóátalakítás, nyelvváltozatok közti mozgás, egyszerűbbé vagy bonyolultabbá válás, spontán szókeletkezés, kihalás stb.

Szinkrónia és diakrónia a nyelvben

Vázlat

Bevezetés:

·         nyelv tükrözi: emberi gondolkodás, kommunikáció, egyes népek történetének változásait

·         nyelv története: határozatlan kezdetű, lezáratlan folyamat

múltat és jelent egyaránt magában foglalja

·         vizsgálata: 2 módszer (szinkrónia, diakrónia)

a nyelv jelenét és múltját különböző  értelmezési szempontból közelítik meg

a nyelv természetének 2 alapviszonylatát jelenítik meg

·         elnevezésük: Ferdinand Saussure (ejtsd: Szoszűr)

kettéválasztotta a nyelvtudományban: nyelvet és beszédet

nyelv: társadalmi, kollektív jelenség

beszéd: egyéni, individuális jelenség

ez a szembenállás: „a nyelvészet 1. válaszútja”

szinkrónia és diakrónia szembenállása: a 2.

Szinkrónia:

·         eredete: görög, szün (’együtt’) + chronos (’idő’)

·         „egyidejű”, leíró nyelvészet

·         lényege: mindenkori jelen nyelvállapotának vizsgálata

·         tárgya:

-   nyelv a vizsgálattal egyidejű állapota

-   a nyelvi rendszer egyidejű elemeinek egymáshoz való viszonya

·         célja: annak megállapítása, hogyan működik/dött a nyelv az adott időszakban

szinkronikus módszertan: keresztmetszeteket készít a nyelvtörténetről

·         tudományos megállapodás szerint:

szinkrónia: 30 évet ölel fel

2 egymást követő generáció nyelvi szokásai még azonosak

nagyszülő-unoka viszonylatában ez a „beszélőközösség” már nem jellemző

Diakrónia:

·         eredete: görög, dia (’át’) + chronos (’idő’)

·         történeti nyelvészet

·         lényege: nyelvtörténeti korszakok meghatározása

+ az azokban végbement nyelvi folyamatok vizsgálata

·         tárgya: a beszéd, mint kommunikációs eszköz és annak dinamikája

·         célja: annak megállapítása, hogy mi, hogyan és miért változott meg a nyelvben az idők során

diakronikus módszertan: ugyanannak a nyelvnek különböző időszakokban keletkezett nyelvemlékeinek összehasonlítása

hosszmetszetek készítése a nyelvtörténetről

A szinkrónia és a diakrónia viszonya:

·         nem kizárják, hanem kölcsönösen kiegészítik egymást

·         szinkrónia: végtelen számú keresztmetszet (bármelyik kor megvizsgálható szinkronikusan)

·         2 időben eltérő keresztmetszet közötti különbség

diakronikus viszony

·         diakrónia: szinkron állapotok végtelen láncolata, amelyben az utolsó láncszem a változások felé nyitott, jelenkori szinkron nyelvállapot

ebben: a múlt öröksége megőrződik, átalakul

Nyelvváltozások:

·         nyelv alkalmazkodik a világ változásaihoz

különben elvesztené funkcióját

·         változások: lassúak, folyamatosak                        nyelvhasználók által észrevétlenek

·         okai:

-   külsők:

§ 

változások

életmódbeli

§  politikai

§  történelmi

§  tudatos ráhatások (nyelvújítás)

-   belső:

§  gondolkodásbeli változások

·         nyelvi változás:

-   mindig a beszédben indul el

-   egy ideig a régi és az új változat együtt él

-   majd az új kiszorítja a régit

·         színterei:

-   hangrendszer változásai: pl.: Bolatin            Balaton

-   szókincs változásai bővülés során:

§  belső keletkezéssel: pl.: kohol           koholmány

§  külső átvétellel: pl.: lájk

§  jelentésváltozások: pl.: „király!”

-   nyelvtani rendszer változásai: pl.: az igeidők számának csökkenése

·         eredményei:

-   beszédiram gyorsulása

-   szóátalakítás

-   nyelvváltozatok közti mozgás

-   egyszerűbbé/bonyolultabbá válás

-   spontán szókezelés

-   kihalás

-   stb.