17.
A spontán megnyilatkozás és a megtervezett szöveg különbségei
A
szöveg:
A szöveg a nyelvi szintek csúcsán helyezkedik el. Rendszerint több mondatból áll, amelyek bekezdéseket alkotnak, s ezeket többszintű, bonyolult összefüggésrendszer kapcsolja össze. A szöveg a lezártság és teljesség érzetét kelti. Alapvető sajátossága a szöveg elemei közötti összetartó erő, azaz a szövegösszetartó kohézió. A szöveg létrejöttének legfontosabb célja a kommunikáció, a szöveg a kommunikáció eszköze.
A szöveg a nyelvi szintek csúcsán helyezkedik el. Rendszerint több mondatból áll, amelyek bekezdéseket alkotnak, s ezeket többszintű, bonyolult összefüggésrendszer kapcsolja össze. A szöveg a lezártság és teljesség érzetét kelti. Alapvető sajátossága a szöveg elemei közötti összetartó erő, azaz a szövegösszetartó kohézió. A szöveg létrejöttének legfontosabb célja a kommunikáció, a szöveg a kommunikáció eszköze.
A
szöveg mint a kommunikáció eszköze:
A szövegalkotást az adó,jelen esetben a beszélő végzi. Célja, hogy az információ, az üzenet eljusson a vevőhöz, a hallgatóhoz, aki az azonos kód, azaz jelrendszer alkalmazása során meg tudja fejteni a szöveget. Amíg azonban a nyelvi közlemény a beszélőtől a hallgatóig eljut, károsodhat. Ezt a károsodást nevezzük csatornazajnak, ami lehet belekiabálás, telefonzörej, hangos zene. A közlésfolyamat másik végén a hallgató áll, akinek fő feladata a szövegmegértés. A szövegalkotást kódolásnak, a szövegmegértést dekódolásnak hívjuk.
A szövegalkotást az adó,jelen esetben a beszélő végzi. Célja, hogy az információ, az üzenet eljusson a vevőhöz, a hallgatóhoz, aki az azonos kód, azaz jelrendszer alkalmazása során meg tudja fejteni a szöveget. Amíg azonban a nyelvi közlemény a beszélőtől a hallgatóig eljut, károsodhat. Ezt a károsodást nevezzük csatornazajnak, ami lehet belekiabálás, telefonzörej, hangos zene. A közlésfolyamat másik végén a hallgató áll, akinek fő feladata a szövegmegértés. A szövegalkotást kódolásnak, a szövegmegértést dekódolásnak hívjuk.
Az
élőbeszéd:
A szövegek csoportosításának egyik lehetősége, hogy szóban vagy írásban születnek-e meg. A szóban született szövegek két fő fajtája a spontán megnyilatkozás (beszélgetés, vita, hozzászólás, élő műsorvezetés, vallomás) és az előre megtervezett, megszerkesztett szónoki beszéd (megemlékezés, köszöntő, ünnepi beszéd).
Az élőbeszéd a hallgatóból azonnali hatást vált ki, a címzettnek visszajelzésre is lehetősége nyílik. Az élőbeszéd akusztikai és időbeli hatást vált ki, azonban időben múlandó, helyhez kötött, s ezért szűkebb hatáskörű, mint az írott szöveg.
A szövegek csoportosításának egyik lehetősége, hogy szóban vagy írásban születnek-e meg. A szóban született szövegek két fő fajtája a spontán megnyilatkozás (beszélgetés, vita, hozzászólás, élő műsorvezetés, vallomás) és az előre megtervezett, megszerkesztett szónoki beszéd (megemlékezés, köszöntő, ünnepi beszéd).
Az élőbeszéd a hallgatóból azonnali hatást vált ki, a címzettnek visszajelzésre is lehetősége nyílik. Az élőbeszéd akusztikai és időbeli hatást vált ki, azonban időben múlandó, helyhez kötött, s ezért szűkebb hatáskörű, mint az írott szöveg.
A
spontán megnyilatkozás:
A spontán szóbeli megnyilatkozás mint közvetlen személyközi kommunikáció nagy szerepet kap a hétköznapi életben. Alapvetően előkészítetlen, tehát nem előre megkonstruált, gyors gondolkodást igényel, valamint kevésbé illeszkedik a nyelvi szabályokhoz és az illemszabályokhoz. A spontán megnyilatkozásnál a beszélő szóhasználatára nem jellemző az előre meggondoltság igényessége, sokkal inkább az ösztönösség, a spontaneitás, ezáltal gyakori a felesleges szóismétlés. Mondatai kevésbé összeszedettek, gyakran az egyszerű, hiányos vagy akár tagolatlan szerkezetek kerülnek túlsúlyba ezeknél a szövegeknél. A szöveg egészére jellemző a fragmentáltság, azaz a töredezettség. A mondatok gyakorta befejezetlenek, valamint a szöveget összetartó logikai, szemantikai, azaz globális és grammatikai kohézió hiányos. Mindezek ellenére a megértést elősegíti az erős érzelmi töltet és a kommunikációs szituációból adódó pragmatikai kohézió (koherencia) érvényesülése.
A spontán szóbeli megnyilatkozás mint közvetlen személyközi kommunikáció nagy szerepet kap a hétköznapi életben. Alapvetően előkészítetlen, tehát nem előre megkonstruált, gyors gondolkodást igényel, valamint kevésbé illeszkedik a nyelvi szabályokhoz és az illemszabályokhoz. A spontán megnyilatkozásnál a beszélő szóhasználatára nem jellemző az előre meggondoltság igényessége, sokkal inkább az ösztönösség, a spontaneitás, ezáltal gyakori a felesleges szóismétlés. Mondatai kevésbé összeszedettek, gyakran az egyszerű, hiányos vagy akár tagolatlan szerkezetek kerülnek túlsúlyba ezeknél a szövegeknél. A szöveg egészére jellemző a fragmentáltság, azaz a töredezettség. A mondatok gyakorta befejezetlenek, valamint a szöveget összetartó logikai, szemantikai, azaz globális és grammatikai kohézió hiányos. Mindezek ellenére a megértést elősegíti az erős érzelmi töltet és a kommunikációs szituációból adódó pragmatikai kohézió (koherencia) érvényesülése.
A
megtervezett szöveg:
A megtervezett szöveg nem más, mint a szónoki, rétori beszéd, amely az élőbeszéden belül másik nagy csoportnak tekinthető a spontán megnyilatkozás mellett. A megtervezett szöveg előre átgondolt, többszörösen javított szöveg, amelynek szóhasználatára jellemző ennek következtében, hogy tudatos, igényes, kerüli a felesleges szóismétlést. Mondatszerkesztése megfontoltabb, gyakoribbak a többszörösen összetett, tagolt, bővített mondatok, amelyeket a lezártság jellemez. A szöveg egésze jól strukturált, tudatos a retorikai alakzatok alkalmazása, erős a grammatikai és globális kohézió. A megtervezett szöveg a szónoki szerkesztés szabályainak betartásával készül, tehát szerkezetileg elkülöníti a szöveg egységeit (princípium – bevezetés, tractatio – tárgyalás, paroratio – befejezés), valamint azok alkotóelemeivel is pontosan operál (invocatio – megszólítás, captatio benevolentiae – jóindulat elnyerése, propositio – témamegjelölés, argumentatio – érvelés, confirmatio – bizonyítás).
Mindezek célja, hogy a beszélő a szövegével lelkesítse, cselekvésre sarkallja hallgatóit. A szöveg funkciója tehát nem más, mint emotív, azaz érzelmi, és konatív, vagyis felhívó.
A megtervezett szöveg nem más, mint a szónoki, rétori beszéd, amely az élőbeszéden belül másik nagy csoportnak tekinthető a spontán megnyilatkozás mellett. A megtervezett szöveg előre átgondolt, többszörösen javított szöveg, amelynek szóhasználatára jellemző ennek következtében, hogy tudatos, igényes, kerüli a felesleges szóismétlést. Mondatszerkesztése megfontoltabb, gyakoribbak a többszörösen összetett, tagolt, bővített mondatok, amelyeket a lezártság jellemez. A szöveg egésze jól strukturált, tudatos a retorikai alakzatok alkalmazása, erős a grammatikai és globális kohézió. A megtervezett szöveg a szónoki szerkesztés szabályainak betartásával készül, tehát szerkezetileg elkülöníti a szöveg egységeit (princípium – bevezetés, tractatio – tárgyalás, paroratio – befejezés), valamint azok alkotóelemeivel is pontosan operál (invocatio – megszólítás, captatio benevolentiae – jóindulat elnyerése, propositio – témamegjelölés, argumentatio – érvelés, confirmatio – bizonyítás).
Mindezek célja, hogy a beszélő a szövegével lelkesítse, cselekvésre sarkallja hallgatóit. A szöveg funkciója tehát nem más, mint emotív, azaz érzelmi, és konatív, vagyis felhívó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése