Ifjúsági irodalom,
felnőtt regény? Jonathan Swift: Gulliver utazásai
Jonathan
Swift (1667-1745)
Felvilágosodás kori angol-ír író és anglikán pap, a szatirikus próza nagymestere.
A Szerény javaslat, A könyvek csatája és számos politikai pamflet szerzője.
A feltörekvő gyarmatbirodalom és prekapitalista Angliában átélte az alkotmányos monarchia születését.
Felvilágosodás kori angol-ír író és anglikán pap, a szatirikus próza nagymestere.
A Szerény javaslat, A könyvek csatája és számos politikai pamflet szerzője.
A feltörekvő gyarmatbirodalom és prekapitalista Angliában átélte az alkotmányos monarchia születését.
Gulliver
utazásai (1726)
A négy különböző világot az irónia, a gúny és a komikum esztétikai minőségeken keresztül bemutató szatirikus kalandregény amellett, hogy időtálló tablót fest az emberiségről és a társadalomról, témái és stílusai sokszínűsége miatt is összetett műfajú, többrétegű mű. Egyrészt Lemuel Gulliver narrátor hajóorvos 17 évnyi utazását meséli el, ami miatt az alkotás az utazó regény műfajába sorolható, másrészt azonban Lilliput, Brobdingnag, Laputa és Hauhnhnm társadalmának bemutatásával a mű államregénynek is tekinthető. Az egyes rendszerekkel, azok népeivel és ezen keresztül az angol társadalommal, majd az egész emberiséggel kapcsolatos kérdésekre való válaszadás egy magasabb, univerzális szinten történik, ezért a regény eszmeregényként került be a világirodalomba. A Gulliver olyan jelzőkkel illették, mint proto-science fiction, disztópia, a modern regény előfutára és ifjúsági irodalmi mű. A köztudatban az is ifjúsági regény „címkéjével” van jelen a mai napig csakúgy, mint a műfaji előzménynek számító Robinson Crusoe.
A négy különböző világot az irónia, a gúny és a komikum esztétikai minőségeken keresztül bemutató szatirikus kalandregény amellett, hogy időtálló tablót fest az emberiségről és a társadalomról, témái és stílusai sokszínűsége miatt is összetett műfajú, többrétegű mű. Egyrészt Lemuel Gulliver narrátor hajóorvos 17 évnyi utazását meséli el, ami miatt az alkotás az utazó regény műfajába sorolható, másrészt azonban Lilliput, Brobdingnag, Laputa és Hauhnhnm társadalmának bemutatásával a mű államregénynek is tekinthető. Az egyes rendszerekkel, azok népeivel és ezen keresztül az angol társadalommal, majd az egész emberiséggel kapcsolatos kérdésekre való válaszadás egy magasabb, univerzális szinten történik, ezért a regény eszmeregényként került be a világirodalomba. A Gulliver olyan jelzőkkel illették, mint proto-science fiction, disztópia, a modern regény előfutára és ifjúsági irodalmi mű. A köztudatban az is ifjúsági regény „címkéjével” van jelen a mai napig csakúgy, mint a műfaji előzménynek számító Robinson Crusoe.
Gyermek-
és ifjúsági irodalom
Ennek a – jelen szövegben szinonimaként használt – heterogén kategóriának a rendkívül rugalmas megkülönböztető ismérve, hogy – műnemi, műfaji jellemzőkre való tekintet nélkül – címzettjének a gyermekeket tekinti vagy szeretné tekinteni. Az utóbbi kiegészítés azért szükséges, mert az ilyen művek elsősorban felnőttek (szülők, pedagógusok) révén jutnak el a gyermekekhez, tehát a mű felhasználóhoz való eljutása végső soron rajtuk dől el. Erre figyelemmel a gyermekirodalmi alkotások olyan értékeket kívánnak közvetíteni, amelyek az adott társadalomban a gyermekneveléshez és a gyermek jólétéhez szükségesek. Bár közös nevező nehezen található az egyes gyermekirodalmi művek között, megemlítendő a didaktikus és tanulságos történet, amely az élet és a természet törvényszerűségeinek bemutatásával a gyermek erkölcsi fejlődését és tapasztalatszerzését segíti elő, valamint a fantáziadús, váratlan eseményekben gazdag cselekmény, amely a gyermeki képzelet fejlesztését célozza. Stilisztikáját illetően a gyermekeknek szánt szöveg egyfajta kimondatlan komplexitást hordoz, ún. árnyékszöveg; a megfogalmazás egyszerű, lényegre törő (akár ritmusos), a szöveg fókusza a leírás helyett a cselekményre és párbeszédekre irányul azzal a szándékkal, hogy a gyermek előhívja elméje repertoárjából a meglévő információit az irodalmi jelenet megkomponálásához. Ezt a folyamatot segítik az ifjúsági regény gazdag illusztrációi is, amelyek ugyancsak azt célozzák, hogy a szöveg által közvetített üzenet az életkorának és érettségének megfelelő szinten jusson el a befogadó gyermekhez, játékos formában és az örömszerzés érdekében. Megemlítendő ismérv az ifjúsági művek szereplője, akivel a gyermek mind korosztályát, mind személyiségjegyeit illetően azonosulni tud, kialakítva ezáltal saját identitását. Ugyanakkor nem minden gyermekszereplős mű válik ifjúsági irodalommá.
Ennek a – jelen szövegben szinonimaként használt – heterogén kategóriának a rendkívül rugalmas megkülönböztető ismérve, hogy – műnemi, műfaji jellemzőkre való tekintet nélkül – címzettjének a gyermekeket tekinti vagy szeretné tekinteni. Az utóbbi kiegészítés azért szükséges, mert az ilyen művek elsősorban felnőttek (szülők, pedagógusok) révén jutnak el a gyermekekhez, tehát a mű felhasználóhoz való eljutása végső soron rajtuk dől el. Erre figyelemmel a gyermekirodalmi alkotások olyan értékeket kívánnak közvetíteni, amelyek az adott társadalomban a gyermekneveléshez és a gyermek jólétéhez szükségesek. Bár közös nevező nehezen található az egyes gyermekirodalmi művek között, megemlítendő a didaktikus és tanulságos történet, amely az élet és a természet törvényszerűségeinek bemutatásával a gyermek erkölcsi fejlődését és tapasztalatszerzését segíti elő, valamint a fantáziadús, váratlan eseményekben gazdag cselekmény, amely a gyermeki képzelet fejlesztését célozza. Stilisztikáját illetően a gyermekeknek szánt szöveg egyfajta kimondatlan komplexitást hordoz, ún. árnyékszöveg; a megfogalmazás egyszerű, lényegre törő (akár ritmusos), a szöveg fókusza a leírás helyett a cselekményre és párbeszédekre irányul azzal a szándékkal, hogy a gyermek előhívja elméje repertoárjából a meglévő információit az irodalmi jelenet megkomponálásához. Ezt a folyamatot segítik az ifjúsági regény gazdag illusztrációi is, amelyek ugyancsak azt célozzák, hogy a szöveg által közvetített üzenet az életkorának és érettségének megfelelő szinten jusson el a befogadó gyermekhez, játékos formában és az örömszerzés érdekében. Megemlítendő ismérv az ifjúsági művek szereplője, akivel a gyermek mind korosztályát, mind személyiségjegyeit illetően azonosulni tud, kialakítva ezáltal saját identitását. Ugyanakkor nem minden gyermekszereplős mű válik ifjúsági irodalommá.
Gulliver
mint felnőtt regény
A regényt joggal nevezik „az emberiség ellen írt leggyilkosabb pamflet”-nek metszően gúnyos stílusa és témái miatt. Míg a hét évvel korábban megjelent Robison optimista végkifejlete az ember képességeinek korlátlanságába vetett hitet jeleníti meg, addig a Gulliver kegyetlen pesszimizmusán keresztül az emberi fajtól való megundorodást, a végleges elidegenítést és reménytelenséget fejezi ki. Parodizálja a korban kedvelt utaztató regény műfaját, és karikatúrát rajzol minden szereplőjéről.
A fantázia segítségével kicsúfolja és kritizálja az európai – különösen az angol – kormányokat, háborúkat, a vallások kicsinyes vitáit (Lilliput), az ember veleszületett korruptságát és korrumpálhatóságát, a brit gyarmatosítást (Hauhnhnm), a felvilágosodás kritiáján keresztül pedig bemutatja a hit és a tudomány ellentmondásaiból (Laputa) fakadó kultúrpesszimizmusát.
A diszharmóniát hangulatilag is megteremti Gulliver személyiségfejlődésének párhuzamos szála; a könyv előrehaladásával hozzáállása egyre keményebb, szerencsétlenségei egyre nyomasztóbbak lesznek (először hajótörést szenved, majd magára marad, aztán idegenek támadják meg, végül a saját legénysége). Mindezek folytán a derűs optimista, derék átlagember Gulliver a regény végére kiábrándul, és mizantróppá válik, aki az emberi „yehu” testtől, érzéstől, gondolkodástól megundorodva elutasítja az együttélés minden formáját és – a lovak társadalmában megismert magasabb szintű szellemiségtől inspiráltan – legszívesebben lovaival társalog.
A regényt joggal nevezik „az emberiség ellen írt leggyilkosabb pamflet”-nek metszően gúnyos stílusa és témái miatt. Míg a hét évvel korábban megjelent Robison optimista végkifejlete az ember képességeinek korlátlanságába vetett hitet jeleníti meg, addig a Gulliver kegyetlen pesszimizmusán keresztül az emberi fajtól való megundorodást, a végleges elidegenítést és reménytelenséget fejezi ki. Parodizálja a korban kedvelt utaztató regény műfaját, és karikatúrát rajzol minden szereplőjéről.
A fantázia segítségével kicsúfolja és kritizálja az európai – különösen az angol – kormányokat, háborúkat, a vallások kicsinyes vitáit (Lilliput), az ember veleszületett korruptságát és korrumpálhatóságát, a brit gyarmatosítást (Hauhnhnm), a felvilágosodás kritiáján keresztül pedig bemutatja a hit és a tudomány ellentmondásaiból (Laputa) fakadó kultúrpesszimizmusát.
A diszharmóniát hangulatilag is megteremti Gulliver személyiségfejlődésének párhuzamos szála; a könyv előrehaladásával hozzáállása egyre keményebb, szerencsétlenségei egyre nyomasztóbbak lesznek (először hajótörést szenved, majd magára marad, aztán idegenek támadják meg, végül a saját legénysége). Mindezek folytán a derűs optimista, derék átlagember Gulliver a regény végére kiábrándul, és mizantróppá válik, aki az emberi „yehu” testtől, érzéstől, gondolkodástól megundorodva elutasítja az együttélés minden formáját és – a lovak társadalmában megismert magasabb szintű szellemiségtől inspiráltan – legszívesebben lovaival társalog.
Gulliver
mint ifjúsági regény
Tekintettel az ifjúsági irodalomról, az ironikus hangvételről és fokozatosságról elmondottakra, bár Swift nem annak szánta, a Gulliver mégis kezdetektől ifjúsági irodalomnak (is) tekintették.
Különösen az első két rész alkalmas az ifjúsági irodalomnál elvárt funkciók betöltésére; a lilliputi törpék, a brobdingnagi óriások és királyok a mesevilág ősi archetípusai, amelyek könnyen helyet találnak a fiatalok mágikus, animisztikus világképében. Emellett Gulliver kezdeti naiv és kíváncsi attitűdje a gyermeklélek ártatlanságának feleltethető meg, a gyermeki ösztön-etikának megfelelő, hősies tettei (ellenségek kibékítése, erőszak elutasítása, igazmondás, dicsekvés), majd annak következményei (jutalom, száműzetés) pedig példát mutatnak és magukban hordozzák a tanító célzatot. A fordulatokban gazdag cselekmény képzettársításai révén válik a gyermeki fantázia benépesítőjévé, a Janus-arcú ironikus hangvétel pedig képes olvasóját nemcsak kritizálni, hanem meg is nevettetni; ezáltal válik a Gulliver ideális ifjúsági regénnyé is.
Tekintettel az ifjúsági irodalomról, az ironikus hangvételről és fokozatosságról elmondottakra, bár Swift nem annak szánta, a Gulliver mégis kezdetektől ifjúsági irodalomnak (is) tekintették.
Különösen az első két rész alkalmas az ifjúsági irodalomnál elvárt funkciók betöltésére; a lilliputi törpék, a brobdingnagi óriások és királyok a mesevilág ősi archetípusai, amelyek könnyen helyet találnak a fiatalok mágikus, animisztikus világképében. Emellett Gulliver kezdeti naiv és kíváncsi attitűdje a gyermeklélek ártatlanságának feleltethető meg, a gyermeki ösztön-etikának megfelelő, hősies tettei (ellenségek kibékítése, erőszak elutasítása, igazmondás, dicsekvés), majd annak következményei (jutalom, száműzetés) pedig példát mutatnak és magukban hordozzák a tanító célzatot. A fordulatokban gazdag cselekmény képzettársításai révén válik a gyermeki fantázia benépesítőjévé, a Janus-arcú ironikus hangvétel pedig képes olvasóját nemcsak kritizálni, hanem meg is nevettetni; ezáltal válik a Gulliver ideális ifjúsági regénnyé is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése