12.A szóalkotás lehetőségei: a szóképzés jelentésmódosító szerepe; a szóösszetétel jelentősége, fajtái, a mozaikszók

A szóalkotás lehetőségei: a szóképzés jelentésmódosító szerepe; a szóösszetétel jelentősége, fajtái, a mozaikszók

Manapság, a mai nyelvben, a szó szót többféle jelentésben használjuk. A szótári szó a mondatban elõforduló szavak jelektõl és ragoktól megfosztott alakja, szótározható nyelvi egység. A beszédben a szavak a mondat részeiként tartalmaznak nyelvtani szerepükre utaló jelentésmozzanatot: Érdekes könyvet olvastam. Ebben a mondatban a fõnév a tárgyeset ragját, az ige a múlt idõ jelét és az egyes szám elsõ személyû igei személyragot tartalmazza. Ez a szóalak.

A szóalak szerkesztés eredménye, ezért jelentéssel is bíró kisebb részekre, szóelemekre bontható. A szóelemek a nyelvnek a legkisebb, jelentéssel bíró egysége.

Az egyszerű szavak szerkezeti elemei: a szótő (főszóelem) és a hozzá kapcsolódó toldalékok.

A szó legfontosabb alkotórésze a szótő, amelynek önmagában is van jelentése. A szótő a mondatban vagy önállóan fordul elő, vagy más szóelemekkel összekapcsolva.

Nyelvünk az úgynevezett ragozó nyelvek csoportjába tartozik. A magyar nyelv egyik igen jellemző sajátossága tehát, hogy benne az egyszerű szavak szótövéhez különféle toldalékok járulhatnak; ezek sorrendje kötött.

A toldalékok nem fordulnak elő önállóan, csak szótövekkel együtt; a szótőköz járulva alkotnak szóalakot:

Képzõ: az alapszóhoz kapcsolva megváltoztatja annak jelentését; az új jelentéssel új szót hoz létre. Pl: ember + ség, szép + ség. A képzõ megváltoztathatja az alapszó szófaját, s ezzel együtt mondatbeli szerepét is.

Jel: az alapszó jelentését módosítja, viszonyít. Pl: a múlt idő jele (-t -tt) az időbeli viszonyítás eszköze : A fiú olvasott (nem most, a jelenben olvas, hanem a múltban olvasott).

Az –é birtokjel a birtok és a birtokos viszonyára mutat: A könyv (birtok) a fiúé (birtokos)

A jel közbülsõ helyzetû szóelem: elõtte a képzõk, utána a rag áll.

Rag: szerepe a szavak mondattá fűzése, a mondatbeli viszonyítás. Ezáltal kijelöli a szavak mondatbeli szerepét. Pl: a tárgyrag, a határozóragok. A fiú könyvet olvasott a kertben.

A toldalékok kapcsolódásának szabályszerűségét mutatja be a következő ábra:

Szótő		Toldalék
	1.	2.	3.
	képző	jel	rag
tanul + ó + k + nak

A szóalakok egynél több főszóelemet (szótövet) is tartalmazhatnak: ezek az összetett szavak.

Előtag + utótag	Összetett szó
diák + nyelv	diáknyelv

Ha az elő- vagy utótag (esetleg mindkettő) összetett szó: többszörösen összetett szóról beszélünk (Pl: gépkocsi + vezető = gépkocsivezető stb.).

A magyar nyelv szóalkotási módjai

A nyelvközösség alapvetően két módon szokott nevet adni agy-egy új dolognak és jelenségnek: szókölcsönzéssel vagy belső erőből.

Belső erőből:

teremt vagy alkot szavakat

| |

előzmény nélkül hoz létre új hangsort már meglévő elemek felhasználásával

A szóteremtés legősibb, de ma is elevenen élő módja a hangutánzás és a hangulatfestés.

A valóság egész sereg folyamata, jelensége, mozgása hang kíséretében jelentkezik, érthető hát, hogy az ember utánozza ezeket a hangokat, vagy mozgást, cselekvést, állapotot idéz föl

A szó hangzásával: csitt, zsong, bóbiskol stb.

Az új szavak nagy része a szóalkotás különféle módjaival keletkezik. A szóalkotás leggyakoribb módja a szóképzés és a szóösszetétel. Ezekben az esetekben a nyelv a saját erejéből – az évezredek során kialakult belső törvényszerűségei szerint – a már meglévő szavak és szóelemek felhasználásával hoz létre új szavakat.

A szóképzés

A szóképzés olyan szóalkotási művelet, amikor egy alapszóhoz képzőt illesztünk, s ilyenkor képzett, vagyis származékszó jön létre. Az ily módon képzett szó további származékoknak (továbbképzett és többszörösen továbbképzett szavaknak) lehet az alapszava.

Alapszó	Képzett szó	Továbbképzett szó	Többszörösen továbbképzett szó
hal→ ír→	halász→ írás→	halászat→ írásos→	halászati írásossági

A képzett szó szófaja megegyezhet az alapszóéval (írogat, mezőség, kékes stb.), de el is térhet tőle (alkotmány, tanulékony, építész, lakatos). A képzett szó szófaja szerint beszélhetünk igeképzésről és névszóképzésről.

Igét képezhetünk:

- igéből (másolat, neveltetik, ígérkezik, tanulhat, csapong, dobban);

- névszóból (tégláz, egyesít, sokall, részesül).

Névszót képezhetünk:

- névszóból is (főnév > főnév: kenyérke, melléknév > főnév: ifjúság, főnév > melléknév: fővárosi, számnév > számnév: heted stb.);

- igéből is (főnév:rendezvény, nézet; melléknév: tanulékony, óvatlan).

Külön csoportot alkotnak az igenévképzők (főnévi: -ni; melléknévi: -ó, -ő, -t, -tt, -andó, --endő; határozói: -va, -ve, -ván, -vén).

A szóösszetétel

A szóösszetétel esetében új jelentés kifejezésére két szót, elő- és utótagot kapcsolunk össze. E szóalkotási művelet eredménye az összetett szó. Többszörösen összetett szó akkor keletkezik, ha az előtag vagy az utótag (esetleg mindkettő) már maga is összetett szó.

Előtag + utótag	Összetett szó	Többszörösen összetett szó
divat + lap játszó + tér	divatlap játszótér	divatlapszerkesztő gyermekjátszótér

Az összetett szó jelentése

- eltér az összetevő tagok jelentésétől vagy

- éppenséggel egészen távol esik tőlük (tyúkszem, ökörnyál).

Több régi keletű összetett szóban már elhomályosultnak érezzük az elő- és utótagot

(jámbor

Az összetett szó szófaji hovatartozását az utótag szabja meg.

Az elő- és utótag nyelvtani viszonya alapján mellérendelő és alárendelő összetett szavakról beszélünk.

Mellérendelő: két egyenrangú, azonos szófaj és mondatrész szerepet betöltő összetett szavak.

Fajtái:

szókettőzés: vagy-vagy, alig-alig, körös-körül

ikerítés: egy szó+ hangalak tekintetében módosított változata, pl. mendemonda, csigabiga

valódi mellérendelő szavak, pl. adásvétel, rúgkapál/, búbánat.

Alárendelő: az előtag mondattani értelemben alá van rendelve az utótagnak.

Fajtái: alanyos (mennydörög mi dörög?), tárgyas (igazmondó mit mondó?), határozós (színdús miben dús?), jelzős (drágakő milyen kő?).

Az alárendelő összetett szavak jelöltek vagy jelöletlenek, aszerint, hogy tartalmaznak-e olyan ragot, amely megmutatja, milyen mondatrészviszonyt fejez ki az előtag.

Például:

- jelölt: jótáll (tárgyas), észrevesz (határozós), hazánkfia (birtokos jelzős);

- jelöletlen: szénégető (tárgyas), mélyhűtött (határozós), könyvcím (birtokos jelzős) stb.

Az alárendelő összetett szavak sajátos csoportját képezik a jelentéstömörítő összetételek:

csak hosszabb kifejezéssel lenne leírható – pl. munkaképesség – munkára való képesség

A szóalkotás ritkább módjai:

szóelvonás – kapál> kapa

szórövidülés – laboratórium >labor

szóvegyülés – ordít+ kiabál= ordibál

szóhasadás – nevel~ növel, család~cseléd

ritka – népetimológia tuberose/latin/> tubarózsa

- szándékos torzítás – nyögdíjas

elavultak felújítása – hon

tájszóból közszó - betyár

A mozaikszók hosszabb kifejezések betűiből vagy részleteiből összevont szavak. Leginkább a tulajdonnevek, azokon belül is az intézménynevek között gyakoriak. Például OSZK (Országos Széchényi Könyvtár), Ofotért (Optikai, Finommechanikai és Fotocikkeket Értékesítő Vállalat).

A mozaikszavak három nagy csoportba sorolhatók: betűszók, szóösszevonások, egyéb mozaikszók.

Ha a mozaikszó csak kezdőbetűkből áll, betűszókról beszélünk (például BKV, EMKE). A kezdőbetűk az összetételi tagok kezdőbetűi is lehetnek, például HVG: Heti Világgazdaság, MÁV: Magyar Államvasutak, HÉV (Helyiérdekű Vasút). A betűszók köznevekből is eredhetnek, például áfa, tb, gyed; ezeket kisbetűvel írjuk. A betűszókat, ha alakjuk megengedi, összeolvassuk (például MÁV, ENSZ), másokat betűnként ejtünk (például OSZK, kft.). – Ha a rövidítéseket nem teljes alakjukban ejtjük, azokból is betűszók válhatnak: kb. (mint [kábé]), pzs (mint [pézsé]), rt. (mint [erté]), kft., bt.

A szóösszevonás a kezdőbetűnél hosszabb részleteket olvaszt egybe kifejezésekből, például Mahart, Malév, Közért (ma már köznévként is: közért), Ofotért, Mokép, maszek, trafó, viszlát. Reklámcélból a csupa nagybetűs írás is elfogadható.

Egyéb mozaikszók közé soroljuk azokat az intézményneveket, melyek a teljes névből a tájékoztatást szolgáló egész szavakat őriznek meg, például Ceglédtej, Dunahús, Budataxi. Ez a mozaikszók legfiatalabb csoportja.

1.       szóösszetétel  keletkezése: mondatban összeforrtak a szorosan összetartozó szavak pl. országjáró (országot járó) kirándulásokat szerveznek – az előtag az utótag  vmely  bővítménye, 1.1 alárendelő szóösszetétel – előtagja az utótagnak- alanya, tárgya, határozója vagy jelzője lehet a) alanyos – mennydörög (igei utótag), általában igenévi utótagú: napsütötte, botcsinálta, ebugatta, magvaváló, b) tárgyas – lábtörlő, helytáll c) határozós – magasugrás, búvalbélelt, jóváhagy(állapot), vendéglátó (állapot) d) jelzős – tízperc e) jelentéssűrítő összetételek – az előtag és utótag kapcsolatát csak részletesebb kifejtéssel értelmezhetjük, terjedelmesebb kifejezést sűrítenek pl. fejhallgató – fejre helyezhető hallgatókészülék általában rag nélküliek, jelöletlenek,  de vannak  jelöltek is tárgyas – egyetért határozós  - élenjáró csak a birtokos jelzős – agyafúrt, az utótagon birtokos személyjellel – városháza, barátfüle 1.2 mellérendelő szóösszetételek a) valódi mellérendelés - az elő- és utótag mindig azonos szófajú – ellentétes vagy hasonló jelentésű pl. él-hal, jön-megy, sír-rí, búbánat, szóbeszéd b) szóismétlés – messze-messze, alig-alig c) ikerszók – játékos, hasonló hangzású szavak mellérendelő összetételei - önmagában is használatos szavakból : tesz-vesz - csak az egyik önálló szó : izeg-mozog, lim-lom egyik sem értelmes : tutyimutyi, terefere szervetlen szóösszetételek nincs köztük semmiféle nyelvtani viszony – ábécé, aligha, fogdmeg, Miatyánk, hegedűdarab, szélmalom, nemtörődöm, Az összetett szavak helyesírása - folyton keletkeznek újak – nyelvérzék alárendelő általában a szóösszetétel egyben más jelentésű A mondatnak csak az első szavát kezdjük nagybetűvel, de leírhatjuk az egész mondatot nagy betűkkel. – jelentésmegkülönböztető szerepe van A százlábú nem száz lábú rovar. anyagnév előtagú jelzős összetételeket mindig egybe – üvegpohár, rézkilincs, vasajtó sárgadinnye, sárgaréz, sárgarigó ↔ sárga ceruza, sárga festék jóakarat, jókedv, jóízű, jószívű ↔ jó barát, jó cselekedet, jó tanuló mentőkocsi, mentőöv↔ mentő gondolat, mentő tanú mellérendelő vagy egybe vagy kötőjellel kötőjellel a szóismétléseket: sok-sok -a szorosabban összeforrottaknál a toldalékot csak az utótaghoz – rúgkapált, búbánatos kevésbé szoros, mindkettőt toldalékoljuk – kötőjeles: süt-főz, élnek-halnak, öttel-hattal 2. A szóképzés 1., Igeképzés (a származékszó ige): A)  - igéből igét:                      a., gyakorító ige:  - huzamos, tartós cselekvést (kotor-kotorász),                     - ismétlődő cselekvést (lök-lökdös),                     - elaprózott cselekvést (fúl-fuldokol),                     - megszakított cselekvést fejez ki. b., mozzanatos ige: - pillanatnyi cselekvést (pödör-pödörint), c., műveltető ige:   - a cselekvést az alany mással végezteti el (ad-adat), d., szenvedő ige:   - használata ma már sz?k kör? (ad-adatik), e., visszaható ige: - a cselekvés visszahat a cselekv?re (emel-emelkedik)                     - kölcsönös (verekedik), f., ható ige:       - a cselekvés lehet?ségét fejezi ki (járhat, élhet). A szenved? ige kivételével valamennyi képzett igéb?l képezhetünk ható igét (integethet, csavarinthat, festethet, mosakodhat). B) Névszóból képzett igék:  ház-házal, szép-szépül a., valamivel való ellátást (só-sóz, keret-keretez), b., valamivel való foglalkozást (fésű-fésül), c., valamilyennek tűnik (barna-barnállik), d., valamilyennek tart (drága-drágáll, sok-sokall), e., valamilyen módon viselkedik (kém-kémkedik), f., valamilyenné lesz (öreg-öregedik, kék-kékül). 2., Névszóképzés (a származékszó névszó): Névszóból képzett névszók: a., gyűjtőnevek (katona-katonaság, fiatal-fiatalság), b., elvont főnevek (szép-szépség, igaz-igazság), c., foglalkozást jelölő főnevek (juh-juhász, gép-gépész), d., kicsinyítőképzős főnevek, melléknevek (fiú-fiúcska), e., valamivel bíró (ecet-ecetes, íz-ízes), f., valaminek a hiányát (erő-erőtlen, szó-szótlan), g., valahová tartozót (Badacsony-badacsonyi), h., valaminek a mértékét (ujj-ujjnyi, kiló-kilónyi), i., a számsorban való helyet (első, harmadik). Igéből képzett névszók: a., cselekvés, történés neve (ír-írás, fest-festés),  b., cselekvés eredménye (fest-festmény),  c., cselekvés eszköze (fest-festék, billen-billenty?),  d., jellemző tulajdonság (feled-feledékeny),  e., cselekvés, történés hiánya (véd-védtelen). ugyanannak a képzőnek többféle funkciója is lehet, pl.: a „z”-képző;     - valamivel végzett munka (gereblye-gereblyéz);    - valamivel való ellátás (aranyoz, foltoz, sóz). Valamint az igenevek:           - főnévi: -ni,        - melléknévi: -ó, -ő, -t, -tt, -andó, -endő        - határozói: -ba, -be, -ván, -vén.  3. A szóalkotás ritkább módjai: a/ szóelvonás – kapál> kapa b/ szórövidülés – laboratórium >labor c/ szóvegyülés – ordít+ kiabál= ordibál d/ szóhasadás – nevel~ növel, család~cseléd e/ mozaikszó - betűszó: APEH - szóösszevonás: Agroker f/ ritka – népetimológia tuberose/latin/> tubarózsa - szándékos torzítás – nyögdíjas g/ rövidítés - l  h/ szóösszerántás – citrancs (=grépfrút)