16.
tétel
Hitelesség,
hatás, meggyőzési szándék, a manipuláció felismerése, értékelése
Retorika
A
szónoklat tudománya, vagyis a
retorika görög eredetű szó; magyarul szónoklattannak vagy ékesszólásnak is
nevezik. A retorika tudományát először Arisztotelész
(Kr. e. 384-322) foglalta össze Retorika
című munkájában, amely a szónoki beszéd fajtáit, az érvelés módszereit és a
beszéd különböző kifejezőeszközeit rendszerezi. Mára a retorika tágabb értelmet
nyert: rendszerben való gondolkodást, önkifejezést, kulturált vitát jelent,
aminek célja a hatáskeltés, a meggyőzés.
A
klasszikus, antik retorika a szónok fő feladatait az alábbiakban határozza meg:
feltárás (invenció), elrendezés (diszpozíció), megfogalmazás, stílus (elokúció), előadás
(pronunciáció) és végül a szöveg
memorizálása.
A
meggyőzés eszközei
A retorika akkor éri el
célját, ha képes meggyőzni a hallgatóságot. Ehhez az előadónak képesnek kell
lennie véleményének érvekkel történő
alátámasztására. Az érv olyan megállapítás, amellyel a szónok a
véleményének igazságtartalmát támasztja alá. Az érvelés célja, hogy az adott
álláspontot minél teljesebben feltárja logikai és érzelmi indulati érvek
segítségével. Az érvelés legfontosabb része, a bizonyítás azt jelenti, hogy valamely tétel igazságát más, kétségbe
nem vont vagy már bizonyított tétel igazságából vezetjük le. A bizonyító érv három elemből tevődik
össze: 1. a tétel 2. a bizonyíték 3. a tétel és a bizonyíték összekapcsolása.
Ezt nevezik háromtagú érvnek,
amelynek klasszikus példája Arisztotelész – általánosból egyedire következtető
– szillogizmusa:
|
Minden ember halandó.
|
általános
tétel (premissza)
|
|
Szókratész ember.
|
bizonyíték
|
|
Tehát Szókratész halandó.
|
konklúzió, a
tétel és a bizonyíték összekapcsolása
|
A premissza és a
konklúzió együttesét nevezik argumentációnak,
vagyis érvelésnek. Az érveknek különböző hatások kiváltására alkalmas fajtái
ismertek. A legfontosabb érvfajták az alábbiak: meghatározásból levezetett érv, ok-okozati
összefüggésből származó érv, összehasonlításon
alapuló érv, körülményekből
levezetett érv, általános- egyes
elvén alapuló érv, valószínűségen
alapuló érv és a bizonyítékokból
származtatható érv.
A meggyőzés másik
legfontosabb eszköze a cáfolat, amely
valójában kritika; akkor kerül rá
sor, ha a szónok egy ellentétes véleményre akar reagálni. Egy jó cáfolat akkor
tud meggyőző lenni, ha képes rámutatni az ellenkező vélemény hibás pontjaira,
csúsztatásaira, továbbá képes megmutatni, hogy saját érvei erősebbek az
ellenkező véleménynél, valamint ha nem támadólag, hanem építően hat. Fontos,
hogy a kritika ne az ellenkező véleményt előadó személyre, hanem annak érveire
vonatkozzon.
A bizonyítás-cáfolás
eredménye a meggyőzés.
Manipuláció
A meggyőzésnek egyik
leghatásosabb fajtája a manipuláció.
A meggyőzés eszközeit meg lehet különböztetni emocionális, racionális és
esztétikai szempontból is. A manipuláció erősen emocionális kommunikációt jelent, amely során a szónok tudatosan az
érzelmekre hat és sokszor erőszakosan próbálja meggyőzni a hallgatóságot – nem
feltétlenül igaz – állításaival. A manipuláció alkalmazza a retorika eszköztárát: bűnbakot keres;
szónoki kérdést fogalmaz meg; ismétel; felnagyít; dramatizál, hosszú szüneteket
tart. A manipuláció leginkább akkor tudja elérni hatását, ha olyan emberekhez
szól, akiknek nincs ellenérvük vagy nem tájékozottak a témában. A manipulációt
tehát általában negatív értelemben
használják, amelynek célja az emberek megtévesztése. Használata jellemzően a
politikai retorikában, médiában és a kereskedelemben elterjedt.
Egy jó előadás,
szónoklat, érettségi nem csak a verbális kommunikáció eszközeiből épül fel; az
elért hatás hetven százaléka a nem verbális kommunikáció eredménye, azaz óriási
szerepe van a gesztusoknak, mimikának, a hangsúlyozásnak, hangerőnek,
beszédtempónak és fellépésnek. Akkor tud egy előadás
igazán hiteles lenni, ha ezek az elemek összhangban vannak egymással.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése