1. A nyelv mint jelrendszer

1. A nyelv mint jelrendszer

v  a jel olyan látható, hallható, érzékelhető fizikai jelenség, mely az észlelője számára többet vagy mást jelent, mint ami a megjelenéskor felfogható

v  bármilyen jelenség lehet jel, ha az valahol jellé válik, jelként működik és jelként fogják fel

Ø  a jelet használó csoport által elfogadott jelentése van

Ø  konvención (közmegegyezésen) alapul (pl. közlekedési táblák)

v  a jelek sohasem egymagukban vannak jelen, hanem egy jelrendszer tagjaként és egy jel lehet több jelrendszer tagja is

v  a jelrendszerek gyakran kiegészítik egymást (pl. nyelvi-nem nyelvi)

v  a jelek csoportosítása:

Ø  mesterséges: közlési szándékkal jön létre

Ø  természetes: közlési szándék nélkül jön létre

v  a jelek fajtái:

Ø  szimbólum (jelek többsége, jelölő és jelölt közt nincs valós összefüggés, megállapodás, hagyomány alapján értelmezhető)

Ø  szignál

Ø  ikon (képszerű viszony, tényleges hasonlóság idézi fel a jelöltet, pl. hangutánzó,  hangulatfestő szavak)

Ø  index (kapcsolatban, érintkezésben van az adott jelenséggel)

v  a jelek funkciói:

Ø  tájékoztatás

Ø  felhívás

Ø  figyelmeztetés

JEL -------JELTÁRGY

∕    \                      \

Jelölő  Jelölt           Valóság

˛/           \

Hangsor Fogalom

v  A nyelv olyan elemeknek és szabályoknak az összessége, amelyből a kommunikáció során szöveget alkotunk

Ø  jeleket (nyelvi és nem nyelvi) használunk – így a nyelv is jelrendszer

Ø  a valóságra, egy adott jeltárgyra használják a jeleket és a nyelv is jelölőből(hangsor) és jelöltből(fogalom) áll, s az adott beszédhelyzetben utal a jeltárgyra

v  morféma(szóelem): a legkisebb jelentéssel bíró nyelvi jel

Ø  két típus:

§  tőmorfémák (fogalmi- és viszonyjelentéssel bírnak)

§  toldalékmorfémák (csak viszonyjelentés)

v  lexéma (szó)

v  szintagma (szószerkezet)

v  mondat

v  a hangok(fonéma) nem bírnak önálló jelentéssel, ezért őket nem soroljuk a nyelvi jelek közé→belőlük épülnek fel a morfémák és a lexémák, ezért jelelemnek nevezzük őket, jelmegkülönböztető szerepük van

v  a nyelvi jelekhez több jelentés is fűződhet (azonos alakú, többjelentésű szavak)

v  egy fogalmat többféle jellel is jelölhetünk (rokon értelmű fogalmak)

v        A nyelvi jelelemek és jelek hierarchikus struktúrát alkotnak:

·         1.szint: hangok

·         2.szint: szóelemek, szavak

·         3.szint: szószerkezetek, mondatok

v        A nyelv eszközkészlet, a beszéd ennek a működtetése

v        A nyelv kollektív társadalmi, a beszéd egyéni jelenség

v        Az állati jelrendszer

·         a jelek kibocsátása és az ezekre való reagálás biológiailag rögzült

·         állati komm. megnyilvánulási formája pl. a félelem és a menekülés

·         a csoportos viselkedést tanulják, de ezek használata automatikus

·         az állati jelek nem rögzíthetőek

v        Az emberi jelrendszer

·         nemcsak indexikus jeleket, hanem ikonikus jeleket is tartalmaz

·         mi is használunk velünk született jeleket, pl. félelem, öröm; a legtöbb jelünket azonban tanuljuk

·         korlátlan számú jelet tudunk alkotni

·         az emberi jelek rögzíthetőek

v        A nyelv, mint változó jelrendszer

·         A nyelv minden eleme változhat, ám vannak változékonyabb(szókészlet) és kevésbé változékony elemei(nyelvtan); pl. munkásőr szavunk elavult

·         A nyelvi változások öntörvényűek és önkényesek (a szociolingvisztika fedezte fel, hogy a nők és a fiatalok hajlamosabbak a nyelvi újításokra)

v        A nyelv szerepe a világról formált tudásunkban

·         a nyelv a kollektív tudatban létezik

·         az egyén soha nem beszélheti nyelvének egészét, csak helyzetének, életkorának, műveltségének megfelelő rétegeit

v  Szókincs:

·         aktív

·         passzív

·         éppen aktivált 

A NYELV, MINT JELRENDSZER

"Jel az, ami az érzékelésnek önmagát, a léleknek pedig önmagán kívül valami egyebet tár elébe. "

(Szent Ágoston)

A JELRŐL ÁLTALÁBAN

A szakértők többféleképpen határozzák meg a jel fogalmát, de abban mindenki egyetért, hogy a jel mindig valamilyen önmagán túli valóságra utal. Gyakorlatilag bármi lehet jel pl. a kék szín a térképeken, egy sípszó egy mérkőzésen, egy kérdőjel a mondat végén. Minél inkább jel valami, annál inkább közmegegyezés, konvenció kapcsolja össze azzal, amire vonatkozik.

A jeleket „lefordítjuk”, jelentésüket megfejtjük, és ösztönösen, vagy tudatosan felhasználjuk. A jelek felhasználásuk során jelzésekké válnak. Vannak egyedi, egyéni jelek, de a jelek többsége egy-egy nagyobb rendszerbe, jelrendszerbe illeszkedik.

JEL		JELZÉS	JELRENDSZER
A valóság egy darabjának felidézője		Üzenet, tájékoztatás.	Rokon jelzések gyűjtőtábora.
JELÖLŐ	JELENTÉS
Amit érzékelünk (látunk, hallunk, stb.). Pl.: STOP feliratú KRESZ-tábla H-betű	Amit kifejez a jelölő. Amire a jelet használjuk. Pl.: Elsőbbségadás kötelező Kórház / helikopter-leszálló

A JELEK TULAJDONSÁGAI

• Érzékszerveinkkel felfoghatók (láthatóak, hallhatóak, tapinthatóak stb.).
• Önmaguknál mindig többet jelentenek.
• Létrehozásuk absztrakción (elvonatkoztatáson) alapul.
• Az általánosítás, az osztályok közös nevei dolgok milliói között segítik az eligazodást.
• Csak az emberek közötti érintkezésben tölthetik be lényegi szerepüket, a jelzést.
• Sohasem elszigeteltek, mindig egy kisebb-nagyobb közösség használja őket. A közösség minden tagja elfogadja.
• Lényegi szerepük a jelzés, a tájékoztatás. Ez a tulajdonságuk - ha nem is akaratlagosan - érvényes az ún. "véletlen jelek" -re is, pl. a lábnyomok.
• Egy jelrendszer tagjai.

A JELEK CSOPORTOSÍTÁSA

A jelölő és a jelölt viszonya alapján három csoport különböztethető meg. A csoportosítás szempontja, hogy a jelölő, tehát az érzékelhető hangsor, kép stb. mennyire önkényes, vagy mennyire hasonlít az ábrázolt jelenségre. Hasonlóságról beszélünk, amikor a jelölő látványa, hangja stb. teljes egészében felidézi a jelentést [ikon]. Kapcsolatról, amikor tartalmi érintkezés van jelölő és jelölt között [index]. Társadalmi megállapodásról, amikor a jelölő önkényes kitalálás eredménye, semmilyen összefüggés nincs a jelölttel

HASONLÓSÁG [IKON]	ÉRINTKEZÉS, KAPCSOLAT [INDEX]	TÁRSADALMI MEGÁLLAPODÁS [SZIMBÓLUM]
A jelölő felidézi a jelentést, hasonlít rá. (pl. a közlekedési lámpa tilos mezőjében szereplő álló és a szabad mezőben levő lépő emberalak)	A jelölő nem közvetlen hasonlóság alapján idézi fel a jelentést, de közöttük kapcsolat, tartalmi érintkezés van. (pl. a járművek számára égő közlekedési lámpa zöld mezőjében szereplő előre és jobbra mutató nyíl jelzi, hogy ebbe a két irányba haladhatnak)	Jelölő és jelölt viszonya pusztán az emberek közötti (társadalmi) megállapodáson alapul. (pl. a közlekedési lámpák színei)

A NYELV FOGALMA

A nyelv a legegyetemesebb, leggyakrabban használt jelrendszer. Egy nagyobb közösségé, általában egy nemzet tulajdona. A külső és belső valóságot minden más jelrendszernél pontosabban fejezi ki. Rendszer jellege a változtatható jelek, és a viszonylag állandó szabályrendszer összekapcsolásából adódik. A nyelv alkalmazása, azaz a beszéd és az írás tulajdonképpen a megfelelő nyelvi jelek kiválasztását és a megfelelő szabályok segítségével való összekapcsolását jelenti.

A NYELV RENDSZER JELLEGE

A nyelv legkisebb elemei a fonémák (a beszédben hang, az írásban betű alakjában találkozhatunk velük). Egyes nyelvészek szerint a fonéma nem önálló nyelvi jel, csak jelelem, mivel nincs önálló jelentése. A legkisebb, önálló jelentéssel is rendelkező nyelvi jelek a morfémák, amelyeknek összekapcsolásával értelmes szavakat, szószerkezeteket, tagmondatokat, mondatokat, bekezdéseket és szöveget hozhatunk létre, ezek már általunk szerkesztett nyelvi jelek.

JELEK			SZABÁLYRENDSZER
Szinakrón és diakrón módon (is) változnak			Viszonylag állandó. Jóval lassabban változik, mint a jelek csoportjai. Vörösmarty Mihály szerint ez a nyelv "csontozata".
FONÉMÁK	MORFÉMÁK	SZERKESZTETT JELEK
Nincs önálló jelentésük, csak jelentés-megkülönböztető szerepük van (pl. bár-kár-nyár-vár).	Önálló hangtesthez önálló jelentés járul. abszolút szótövek toldalékok (képző, jel, rag)	szó szószerkezet [szintagma] tagmondat mondat bekezdés szöveg