8. A magyar nyelv területi nyelvváltozatai és a norma

8. A magyar nyelv területi nyelvváltozatai és a norma

„És hazám volt a szó, s hazám volt
a nép, mely magyarul beszél,
a nép, az óriási állat,
mely e fekete földön él;
amit mondtam, a nyelvén mondtam,
erőm az ő ereje lett,
sorsát magamba épitettem,
sorsa magába épitett”

(Szabó Lőrinc)

Magyarul mintegy tizennégy-tizenöt millióan beszélnek a világon. Annak ellenére, hogy ez nem számít soknak, számos változatban él, sokféleképpen használják anyanyelvünket. Használatát nemcsak az adott személy életkora, foglalkozása, társadalmi helyzete, műveltsége befolyásolja, hanem az is, hogy az országon belül vagy határainkon kívül mely területen él. Azt,hogy a magyar nyelvnek különböző változatait használják határainkon túl, semmiképpen nem szabad negatívumnak tekintenünk, hiszen nemcsak anyanyelvünk, hanem hagyományaink is továbbélnek ennek köszönhetően.

Norma: A követendő nyelvi minta.

A nyelvi norma koronként változik ismerete szükséges a sikeres kommunikációhoz. A nyelvművelők a nyelvi norma változásainak és a nyelvhasználatnak a megfigyelésével igyekeznek a nyelvet a helyes irányba befolyásolni. Ezt a munkát különféle intézmények, szervezetek és tömegkommunikációs eszközök segítik. A nemzeti nyelv rétegződése a nyelvet használó közösség tagolódásával függ össze (az emberek kisebb-nagyobb közösségeknek a tagjai): eltérőek a szokásaik, normáik, más a nyelvhasználatuk is. A nyelvi rétegek/nyelvváltozatok nem különülnek el mereven egymástól, hatnak egymásra, az egyes ember nyelvhasználatában pedig összefonódnak. Minden ember több nyelvváltozatot használ a kommunikáció körülményeitől függően. Az egyén válogat a nyelvi eszközökből a tudása, kora, ismeretei és érdeklődési köre alapján.

A, Az irodalmi nyelv: az írásbeli köznyelv választékosabb igényesebb formája. Jobbára a köznyelv szavait használja, de eredeti, művészi a szó- és szövegalkotása. Ezt használják a sajtóban, a bemondók a televízióban, a rádióban.

B, A köznyelv: a magyarul beszélők közös nyelve. A mai magyar nyelv legszélesebb rétege. A korábbi területi változatok egységesüléséből vált a nemzeti nyelv központi változatává és ezzel együtt, követendő mintává, normává. Társalgási nyelv, a köznyelv kötetlenebb kevésbé igényes, családias változata.

 A köznyelv és egy adott nyelvjárás együttes használatából alakult ki az adott tájegység regionális köznyelve, amely átmeneti nyelvváltozat. A területi és társadalmi megoszlás szerint nyelvváltozatoknak jó esélyük van arra, hogy idővel önálló nyelvvé alakuljanak, különösen akkor, ha saját irodalmuk van, ez történt a holland, portugál nyelv esetén. A nyelvváltozatok hatására minden embernek kialakul a sajátos, csak rá jellemző egyéni nyelvhasználata (idiolektus), illetve egy adott, kisebb közösségre, családra jellemző családi (familiris) nyelvváltozat.

A határon túl kb. 4 millió ember vallja magát magyarnak, közöttük legtöbben a Kárpát-medencében,a történelmi Magyarországon élnek. Összefüggő magyar nyelvterületeken és kisebb szigeteken él a magyarság : Ausztriában Burgenlandban, Szlovákiában a Felvidéken, Ukrajnában Kárpátalján, Romániában Erdélyben és Jugoszláviában a Vajdaságban.

Ezenkívül élnek magyarok az USA-ban, Kanadában, Brazíliában, Ausztráliában.

Sok magyar európai országokban telepedett le: Németországban, Franciaországban, Svédországban, Nagy-Brittaniában

Területi nyelvváltozatok: A nyelvjárások (dialektusok) kialakulása általában földrajzi okokra vezethető vissza. A nyelv területi változatai. Hazánkban nincs olyan nagy különbség, mint pl. a német vagy az olasz nyelvben, ahol szinte meg sem értik egymást a különböző nyelvjárást beszélők. A magyar  nyelvjárások főként hangzókészletben különböznek egymástól, szókincsükben és nyelvtani szabályaikat tekintve kevésbé. A nyelvjárások osztályozásával sok magyar tudós foglalkozott (pl. Deme László, Imre Samu) E két kutató rendszerében (A magyar nyelvjárások atlasz) 18 tiszta és 10 kevert nyelvjárástípust különít el.

A nyelvjárás neve	Területi behatárolása	Jellemzői
Nyugati	Északnyugat Dunántúl	Zárt e. Nyitódó kettőshangzók (pl. szó>szuo, lő>lüő) Sok helyzetben rövid magánhangzót ejtenek (pl. tiz, husz, tüz)
Dunántúli	Északkeleti Dunántúl	Zárt e. A főnévi igenév képzője: ni>-nyi, -nya
Déli	A Duna két oldalán Dél-Magyarországon	Zárt e helyett ő-zés (pl. öszik, mögy, szedök)
Tiszai	Tiszántúl középső része, a körös-vidék	Zárt e. Az ó,ő,é hangok helyén záródó kettőshangzót ejtenek (pl. jou, lőü) Erős í-zés (pl. felesíg, víres)
Palóc	A Dunakanyartól északra eső területek (pl. Nógrád megye)	Ajakkerekítés nélküli a. A köznyelvi á helyett rövid a hangot ejtenek. Az ly betű lágyított l-lel való ejtése.Ű hang helyett gyakran ejtenek i-t. (pl. kilső, siket) A val/vel rag nem hasonul az előtte lévő msh-hoz (pl. szekérvel)
Északkeleti	Északkelet-Magyarország	Az ó,ő,é helyén záródó ou, öü, éi van (pl. vaut-vout, szeép-széip) Gyakran megrövidül az í, ó, ő hang (pl. víz, út, szür) Kijelentő mód E/3-ban megjelenik az –n rag (pl. leszen, veszen, teszen)
Mezőségi	Erdély középső része	O helyett a hangot ejtenek (pl. malam, szaba) Hosszú mgh helyett annak rövidebb változata él a toldalékokban (pl. hazbol, mellöl) Az elbeszélő múlt megmaradása. (pl. mene, jövék)
Székely	Erdély déli része	A keleti székelyek nyelve sok hasonlóságot mutat a nyugat magyarországi nyelvjárással. O helyett a hang használata. Van elbeszélő (pl. mene) és régmúlt (pl. mentem volt) is.
Csángó	Székelyföld déli része és Moldva	Van beszélő múlt (pl. mene, kére)és régmúlt (pl. ment vala, kért vala )is.

A kettősnyelvűség, kétnyelvűség, kevertnyelvűség

Általában egyetlen ember sem csak azt a nyelvet, nyelvváltozatot ismeri, amit az iskolában megtanult. Az iskolában megtanuljuk pl.: ugyanennek a nyelvnek az irodalmi nyelvváltozatát.

Kettősnyelvűség: egy adott nyelv két különböző nyelvváltozatát sajátítjuk el. pl: köznyelv és irodalmi nyelv

Kétnyelvűség: amikor két különböző nyelvet használ valaki. Megkülönböztetünk egyéni és közösségi (kollektív) kétnyelvűséget. Kétnyelvű lesz az a gyermek, aki olyan családban nő fel, ahol más-más nyelven szól az édesanya és az édesapa.

Közösségi kétnyelvűség a kisebbségi helyzetben lévő népcsoportokat jellemzi. Ilyen a határon túli magyarok helyzete. A két különböző nyelv helyzete és használata nem egyforma. Egyiket általában a családban, rokonok között,míg a másikat a hivatalban, közéletben használják.

Szókölcsönzés:a két használt nyelv hatással lesz egymásra. Előfordul, hogy ez nemcsak szókészletben, hanem nyelvtani rendszerben, kiejtésben is megnyilvánul.

Kevertnyelvűség:A grammatika határozza meg milyen nyelvet beszél az adott személy,de van,hogy nem lehet egyértelműen megállapítani. pl.: csángók nyelve - erős román hatás

A kilencvenes évek adatai szerint a világ egyetemein huszonhárom országban hetvennyolc egyetemen oktatják a magyar nyelvet.