A szabadság és boldogság megjelenése az „Anna Karenina” című regényben "Enyém a bosszúállás és én megfizetek"

A szabadság és boldogság megjelenése az „Anna Karenina” című regényben

"Enyém a bosszúállás és én megfizetek"

Társ. háttér: A XIX. században megrekedt az orosz társadalmi fejlődés, azonban az irodalom fejlődősét ez felgyorsította. Az oroszok szembesültek feudalizmussal, az elmaradottsággal, a szegénységgel/nyomorral. Az orosz irodalom fénykorának egyik legkiemelkedőbb alkotója Lev Tolsztoj volt.

Lev Tolsztoj:  

•                    Lev  Nyikolajevics Tolsztoj (1828 - 1910)

•                    a realista orosz próza mestere

•                    nemesi családból származott

•                    bejárta Európát és a Kaukázust

•                    Jasznaja Poljanában, grófi birtokán élt

•                    1862-ben feleségül vette Szofja Andrejevna Berszet

•                    aktívan részt vett a paraszti élet megreformálásában

•                    életművét Oroszország felvirágoztatásának szentelte

Néhány műve:

·        Gyermekkor (1852)

·        Kamaszkor (1854) (magyarul „Serdülőkor” címmel is megjelent)

·        Szevasztopoli elbeszélések (1855-1856)

·        Ifjúság (1857)

·        Kozákok (1863)

·        Háború és béke (1863-1869)

·        Anna Karenina (1873-1877)

·        Ivan Iljics halála (1886)

·        Feltámadás (1889-1899)

Anna Karenina:

•                    második regénye (1870)

•                    Mottója - "Enyém a bosszúállás és én megfizetek" (Biblia)

•                    a gondolat Schopenhauer közvetítésével került hozzá

•                    két szálon futó cselekmény (Anna, Levin)

•                    fő kérdései: hol kezdődik, meddig érhet az emberi bírálat?/mi a szabadság?/mi a                 boldogság?

•                    Anna külsejét Puskin lánya ihlette

•          témáját részben irodalmi emlékek (Anyegin és Tatjána), részben saját története (házassága válsága) , valamint egy tragédia ihlette (Jasznaja Poljana közelében tehervonat elé vetette magát egy asszony, aki szerelmi boldogtalanságát nem tudta feldolgozni – később jelen volt) a boncolásán

Bevezetés:

A boldogság és a szabadság olyan nehezen meghatározható filozófiai fogalmak, melyek minden egyes ember számára más jelentéssel bírnak és melyek leggyakrabban az élet értelmének kapcsán kerülhetnek szóba, éppen ezért összekapcsolódnak. A két fogalom közös, vagy egyedüli meghatározása több irányból is megközelíthető, mint a filozófia, vallás, vagy a történelmi korok felfogása. Schopenhauer a boldogságot ekképpen fogalmazta meg: „A boldogság, az öröm, a kellemesség mindig hiányt jelent. A fájdalom vagy a szenvedés hiánya - ez a boldogság.” A német filozófushoz hasonlóan – akinek munkássága nagy hatást gyakorolt rá - a világirodalom egyik legjelentősebb írója, Lev Tolsztoj is foglalkozott a szabadság és a boldogság fogalmának és kapcsolatának mibenlétével, Anna Karenina című regényében, ahol e fogalmakat az adott történelmi kor és helyszín ellenére azoktól elfüggetlenítve próbálta meg ábrázolni.

Tárgyalás:

-          helyszín a korabeli Oroszország

-          A történet két éves időtartamot fog össze (1880-83)

-          a két főszereplő Anna Karenina és Levin (Konsztantyin Dmitrics)

-          a történet két szála, Anna Arkagyjevna Karenina (szül. Oblonszkaja hercegnő), illetve Konsztantyin Dmitrics Levin élete párhuzamosan futnak

-          a szereplők azonos kapcsolati körben mozognak, (Anna és Levin személyesen csak egyszer találkoznak)

Legfontosabb szereplői:

-          Sztyepan Arkagyics Oblonszkij herceg (Sztyiva) - Anna fivére

-          Alekszej Vronszkij gróf – Anna szeretője

-          Katyerina Alekszandrovna Scserbackaja hercegnő (Kitty) -  Levin szerelme, Sztyiva sógornője

-          Alekszej Alekszandrovics Karenin – Anna férje

-          Szerjozsa – Anna és Karenin fia

-          Anna Arkagyjevna Karenina

-          Konsztantyin Dmitrics Levin

Anna vonala

A boldogság problematikája már a regény legelső mondatában előkerül: „A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az.” A történet az Oblonszkij család otthonában kezdődik. Kiderül, hogy Sztyiva gyermekeik nevelőnőjével megcsalta feleségét, Dollyt, aki elkeseredésében a válást fontolgatja. A család Anna érkezését várja, akitől fivére reméli, hogy képes arra, ami neki nem sikerült, megbékíteni a feleségét, hogy lemondjon válási szándékáról. A várt segítség meg is érkezik Anna személyében, aki maga is kissé feldúlt állapotban érkezik meg bátyjáékhoz – a moszkvai vonatállomáson találkozik először Vronszkij gróffal, mindössze néhány pillanatra, valamint szemtanúja lesz, ahogy egy férfi a sínekre zuhanva életét veszti. A két társalgása során merül fel elsőként a szabadság gondolata, a tehetetlen és a társadalomnak kiszolgáltatott női sorsban. „S a legrosszabb, értsd meg, hogy nem hagyhatom el./Mit tegyünk íly kilátástalan helyzetben?”  Dolly azzal, hogy egy életre hozzá van kötve egy férfihoz, akit már nem szeret, sőt gyűlöl, nem csupán a szerelmet és a boldogságot, de addigi szabadságát is veszni látja. Ennek ellenére, Anna közreműködésének hála mégis úgy dönt, megbocsátja Sztyiva „botlását”, ám Anna számára is kérdéses, hogy szívből vagy kötelességből? Férjes asszonyként és anyaként úgy látja, nincs más lehetősége, mint beletörődnie a megváltoztathatatlanba és folytatnia az életét, akármit hozzon is.

((Anna és Dolly jelleme a műben ellentétbe állítható, hiszen míg Dolly kitart a férje és a házassága mellett, Anna inkább a szerelmet és a szabadságot választja))

Annában és Vronszkij grófban (aki komolytalan szándékkal Kittynek is udvarol, mindaddig, míg Anna meg nem érkezik Moszkvába) az első találkozás alkalmával (vasútállomás) kölcsönösen fellángolnak az érzelmek. Anna azonban minden erejével igyekszik elnyomni magában az érzést, vele ellentétben azonban Vronszkij szinte megszállottjává válik a szerelemnek, a gyönyörű nőnek. A mű előre haladtával az érzések felcserélődnek. Vronszkij heves szerelme lassan elapad a társadalomból kivetett Anna egyre fokozódó féltékenysége mellett, míg Anna szerelme változatlanul erős marad

Miután sikerült megmentenie testvére házasságát, Anna részt vesz egy bálon, ahol újra találkozik Vronszkij gróffal. Az este nyilvánvalóvá teszi számára, hogy a fiatal katona vonzalma nem viszonzatlan, épp ezért úgy dönt, mihamarabb visszautazik Szentpétervárra, hogy férje, imádott kisfia és a hétköznapi élete mellett teljesen elfelejtse a férfit. Vronszkij azonban képtelen elengedni Annát, így hátra hagyva Moszkvát (és vele Kittyt, aki belebetegszik a szerelmi bánatba) Annával tart. Az állomáson Vronszkij szemtanúja lesz Anna és férje, Karenin találkozásának és megállapítja, hogy Anna szemlátomást nem boldog, legfeljebb elégedett az életével.

Anna karakterére a mű egésze során jellemző a kettősség, különösen a szabadság, illetve a boldogság, a szerelem kérdésében. Tolsztoj ezt a képi ábrázolás és az erkölcsi elemzés szorosan együttesével ábrázolja, mely során egyszerre nyomon követhetők Anna gondolatai/vágyai és a hozzájuk kapcsolódó, vagy az éppen ellenük szóló érzelmek, illetve az akarat, az érzelem, és a tudat ellentmondásait.

Pl.: Anna álmában azt látja, hogy egyszerre hitvese mindkét férfinak. Álmában is úgy érzi, hogy érzései bár bűnösök a világ számára, számára nagyon is elfogadhatóak és az egyetlen járható utat jelentik a boldogsághoz – az álmából felébredve Anna egyszerre érez határtalan boldogságot és mérhetetlen szégyent.

vagy

A lóversenyre férjével érkezik, ám belül tudja, hogy kizárólag Vronszkij (aki maga is versenyez) miatt van ott. Végig izgul Vronszkijért, le sem tudja róla venni a szemét és legszívesebben vele lenne – ám képtelen elmozdulni férje mellől. Bár már nem szerelmes belé, sőt undorodik tőle, kötelességtudatból nem akarja megbántani és megalázni őt azzal, hogy beismeri neki a boldogságát. Míg a játék zajlik, az események leírása közben végig figyelemmel kísérhetjük Anna gondolatait és a benne lejátszódó érzéseket. Az író pontosan rögzíti a szenvedély és a lelkiismeret hangját.

A regény során még sok hasonló példával találkozunk: Anna egyszerre szereti és undorodik a férjétől/ Férjét igen, fiát képtelen elhagyni/ Az érdekházasságból született gyermekét, Szerjozsát imádja, míg a szerelemből született lányát képtelen szeretni/ A Vronszkijjal közös élete egyszerre szabadítja és börtönzi be lelkileg/ Megkönnyebbül, miután bevallja férjének Vronszkijt, bűntudata azonban erősödik

Anna szerelme kedvéért feláldozza az egész életét, ám később rá kell jönnie, hogy ezzel nem megszerezte, hanem megfosztotta magát a szabadságától. Mivel férje nem hajlandó elválni tőle, a régi életétől távol sem élheti át a szabadság, a szabad szerelem örömeit, a törvény és az egyház kötelezi. Kirekesztetté, megvetetté válik, ráadásul hamarosan Vronszkij is elfordul tőle – hiszen a férfiak számára egy ilyen viszont nem bűnnek, sokkal inkább erénynek minősült. Anna számára a boldogság és a vele járó szabadság értelmüket vesztik, kétségbe vonja, hogy valaha egyáltalán léteztek-e számára? Mikor Vronszkij nélküle utazik el, Anna végső elkeseredésében úgy dönt, az egyedüli menekülést választja kilátástalan helyzetéből, a halált.

Levin vonala

Levin bár tehetős családból származik, a szívében inkább a falusi élethez húz. „Ott lakom a falumban egyedül, ahogy eddig is, és gazdálkodom.” A társaságban nem kedvelik: megveti és kritizálja a pétervári, a moszkvai, egyszóval a nagyvárosi életet. Nem hisz az akkor egyre népszerűbbé váló okkult tudományokban, a nagyvárosi életvitelre jellemző mértéktelenségben és élvhajhászatban.  „Igen, van bennem valami ellenszenves, visszataszító”.   Levin halálosan szerelmes Kittybe. Szerény természete és kétségei ugyan sokáig visszatartják, ám régi barátjával, Sztyivával való ebéd után végül rászánja magát, és (Anna érkezésével nagyjából egy időben) Moszkvába utazva megkéri Kitty kezét, aki azonban visszautasítja (annak reményében, hogy Vronszkij gróf veszi majd feleségül).  Levin, aki mindaddig az igaz szerelme megnyerésében látta a boldogsága kulcsát, most mindent veszni lát.

Levin a csalódást követően előbb meglátogatja bátyját, Nyikolaj Levint, akit züllött életvitele a halál szélére sodort. Levin megpróbálja meggyőzni, egészsége érdekében tegye félre büszkeségét és költözzön hozzá vidékre, fivére visszautasítja az ajánlatát – arra hivatkozva, hogy neki nem kell a testvére, sőt senki szánalma vagy segítsége. Ezek után Levin visszautazik a birtokára.

Kezdetben teljesen átadja magát a fájdalom és a csalódottság érzésének. Ám a falun töltött mindennapok ráébresztik, hogy tovább kell lépnie. Tanulmányt írt a mezőgazdaság fejlesztéséről, együtt kaszált a parasztokkal, megpróbálja az életét teljesen függetleníteni Kitty fájó emlékétől. De így sem talál választ eredeti kérdésére: lehet - e tartósan boldognak maradni a végesség tudatával? Korábban attól félt, hogy a Kittyvel való boldogsága véget érhet, ha egyszer beteljesedik. Most pedig – hogy a boldogság soha nem következett be – képtelen elhinni, hogy a boldogság (szerelem) nélküli, ám független és szabad élet is lehet ugyan olyan elégedett és kellemes, mint a szerelmesek boldogsága. Levin számára ekkor a két fogalom egymástól külön válik: miután a boldogságra nincs reménye, a szabadságba kapaszkodik.

Életében gyökeres fordulatot jelent, mikor értesül róla, hogy Vronszkij már nincs Moszkvában, Kittyt pedig hátra hagyta. Újra Moszkvába utazik és másodszorra is megkéri a lány kezét, aki ezúttal igent mond. A Kittyvel való házassága azonban koránt sem marad felhőtlen. A kezdeti örömet hamarosan megmérgezi Kitty féltékenysége – Levin egyre inkább úgy érzi, a boldogságáért a szabadságával kellett fizetnie, eljut a következtetésre: a kettő nem létezhet egymás mellett. Míg Anna esetében a boldogság és a szabadság kezdetben szinte egy fogalmat alkottak, Levin esetében a boldogság és a szabadság képtelen megférni a másik mellett, s ha birtokoljuk az egyiket, a másik már nem lehet a miénk.

Befejezés: elmélkedés a szabadság és boldogság kérdéséről az egyén és a társadalom szintjén. Elválasztható-e a két szint, ill. a két fogalom egymástól? Egyéb irodalmi példák:pl. ókor:  görög irodalom: Agamemnónnak a saját lányát, Iphigéniát kell feláldozni népe érdekében, Biblia: Ábrahám fiát, Izsákot áldozná fel Istennek. Felvilágosodás: Csokonai-felveti a polgár (közéleti) és az ember (magánélet) közti konfliktust, ill. a kettő közti harmónia megbomlását (A tihanyi Echóhoz). Ezt teljesíti ki Petőfi Az apostol c. művében Szilveszter alakjában. Modern irodalom: a kettő közti harmónia végleg veszve van, ill. az egyén már nem keresi a boldogságot a közéletben, a magánéletben becsapja magát, céljai kisszerűek lesznek vagy egyáltalán nincsenek, a jövő reménytelen (pl. Gogol: A köpönyeg, Csehov-, Ibsen-, ill az abszurd drámák, Kafka művei)